2023.12.09. 11:49
Hősként ünnepelték Miskolcon - Fáklyásmenet Bónis Sándor tiszteletére
Egy nagy port kavart, országos hírű párbajról ír ezúttal szerzőnk. Ez a vetélkedés Stuchly Lipót vadász százados és Bónis Sándor földbirtokos között zajlott, s a haza becsülete volt a tét! Mert volt az az idő, amikor még sokaknak számított.., írta a történtekhez elöljáróban Reiman Zoltán. Most a második rész következik ,,Ne bántsd a magyart! címmel.
Bónis Sándor, a párbajhős
Már a chlopyi hadparancs is nagy felháborodást keltett az országban, amely a „valamennyi néptörzsek” közé sorolta Magyarországot, pedig a monarchia dualista állam volt. Ezt tetőzte egy bizonyos Stuchly Lipót vadász százados gyalázatos kijelentése a magyarságról, melyet egy miskolci nemes, Bónis Sándor egy párbaj alkalmával akart megtorolni. Az első részben már olvashattuk az előzményeket, ezúttal pedig magának a párbajnak és az azt követő eseményeknek járunk utána.
A párbaj
A párbajra a Ferenc József huszárlaktanyában került sor Miskolcon, 1903. szeptember 26-án, délután egy órakor. Bónis Sándor segítője a már a múlt heti cikkben említett és általam nagyra tartott párbajhős – 63 győztes párbajt vívott – Vidats János és Demeter Ernő aljárásbíró volt. Stuchly részéről Boros százados és Steidl főhadnagy. Az orvosok dr. Szőllősy sebésztanár, illetve Roman ezredorvos voltak.
Mind Stuchly Lipót, mind Bónis Sándor nagyszerű vívó volt, ezért óriási volt a harc kettejük között. A hatodik „asszó” hozott eredményt: Bónis egy nagy, 15-20 centis sebet ejtett a százados mellkasán, ami a harc feladására kényszerítette őt. Bár meg kell jegyeznem, hogy első vérig való küzdelemben egyeztek meg a felek, úgyhogy ezzel amúgy is véget ért volna az összecsapás. A küzdő felek a párbaj végén kezet ráztak, kibékültek egymással. Az esemény után hatalmas tömeg várta Bónis Sándort, akit egészen a lakásáig kísértek, hősként ünnepelték Miskolcon.
Fáklyásmenet Miskolcon
Bónis Sándor tette országos visszhangot váltott ki.
Ünnepelte őt a magyarság. A miskolciak fáklyásmenetet rendeztek a tiszteletére a főutcán. A több ezer fős tömeget cigányzenekar kísérte, hazafias dalokat énekeltek közben. A Széchenyi utcáról a Rákóczi utcára, Bónis lakása elé vonult a tömeg, ahol Horkay Elemér, a Borsodmegyei Lapok főszerkesztője és Hebrony József, az Ellenzék egyik főszerkesztője mondott beszédet. Erre válaszolt Bónis Sándor és egyik segítője, Demeter Ernő. Az ünneplés végén az Erzsébet térre vonult a tömeg, ahol a Himnuszt és a Szózatot énekelte el.
A város dr. Hebrony József nevű ügyvéd javaslatára egy ezüstserleget ajánlott fel a hős részére, Bónis családjának címerével díszítve, melynek felirata: „Ne bántsd a magyart!” A párbajt követő hétvégén pedig egy bankettet is adtak Bónis Sándor tiszteletére – itt kapta meg többek között a serleget is.
„Felelevenednek előttünk a régi, daliás idők. Előáll egy sehonnából idevetödött vad idegen, elkezd nagy fennen kérkedni; szidja, gyalázza a magyart. A kik hallják arczukba szökik a vér, de magukba fojtják felháborodásukat, mert nem mernek vele kiállni a küzdőtérre. Ekkor előlép egy nemes vitéz s búcsut véve szeretteitől, a hazáért és becsületért felveszi a félelmetes ellennel a harczot. S a bátor lovag, kire egy ország népe szegzi sóvár tekintetét s egy ország áldó imája száll feléje, kardjának villámcsapásával jajjba fullasztja a vad idegen ajkán kitóduló szennyes szavakat s vérbetűkkel irja fel ziháló keblére: »Ne bántsd a magyart!«”
(Ellenzék – 1903. szeptember 26.)
Századosból őrnagy...
Azért a Habsburgok sem feledkeztek meg hűséges emberükről, Stuchly Lipótról, hiszen az eset után nem sokkal őrnaggyá léptették elő. Két évvel később egészségügyi okokra hivatkozva nyugdíjba vonult a hírhedt katona; nem kellett félnie a nélkülözéstől, a Habsburgok nem felejtették el soha azokat, akik hűségesek voltak hozzájuk…
Nekrológ a Magyar Nemzetben
Bónis Sándor 1939-ben hunyt el. A Magyar Nemzet egy szép nekrológgal búcsúzott tőle, melyben a felmenőit is sorra vette.
„Kemény öreg magyar tért meg őseihez, Tolcsvay Bónis Sándor. Hetvenötéves korában Tiszafüreden halt meg. Olyan ember ment el vele, akihez hasonlóról ma az ember legfeljebb csak Mikszáth-regényekben olvas. Történelmi nevet viselt és családja véren vette helyét a magyar történelemben. Az egyik őse, Bónis Ferenc I. Rákóczi Ferenc várkapitánya volt. Pozsony főterén halt vértanúhalált, az osztrák császár hóhérjának pallosa fejezte le. A tér a közelmúltban Masaryk nevét viselte... Bónis Sámuel Szabolcs megye követe, Kossuth Lajos kormánybiztosa volt. Szolgálta a magyar szabadságot, és amikor a függetlenségi magyar kormány már nem működhetett tovább a haza szívében és másodszor kellett visszavonulnia az ország belsejébe, a kormány kíséretére önként vállalkozott. Ceglédre ment Kossuthtal, aki ott Bónist, mint a felsödunai hadseregnél helyettesét, majdnem diktátori hatalommal ruházta fel. Bónis Sámuel volt az, aki Debrecenbe menekítette a Szent Koronát. Világos után hét évig volt rabságban. Ezeknek a Bónisoknak volt sarja Bónis Sándor. Hatalmas, atlétatermetü férfi. Katonának készült. Akkor még a Neugebáude épületében volt a katonai nevelőintézet. Egyik éjszaka, társaival együtt, összekötözött lepedőkből készült kötélen szökött ki az ablakon, odalopódzott társaival az elé a cella elé, ahol a szabadságharc letörése után a nagyapját őrizték és elénekelte a Himnuszt. Ezzel aztán vége is volt a katonai karriernek. […] Bónis Sándor, aki semmiféle politikai érdekek szolgálatában nem állott, semmiféle dekórumot, állást, tisztséget ezért nem kapott. Még csak képviselőséget sem... Hiszen magyarságát nem szóval bizonygatta, hanem szívében hordta, szolgálta és szerette. Sorsa is magyar sors volt, csendben, igen szerény anyagi körülmények között ment el a világból. Halálát kiterjedt, előkelő rokonsága gyászolja. A Bónis, Darvas, Szepessy, báró Korányi, Sebastiani-Korányi, Bárczay, Hidegkövy, Fráter, Ferenczy, Macsány és Lipcsey családok. Pedig de jó volna, ha maradna irmagnak az ilyen öreg sasból. Legalább mutatóba. Mai magyaroknak. Mai fiataloknak. Hogy lássák, ilyen magyar is van. Vagy legalább is kellene, hogy legyen.”
(Magyar Nemzet – 1939. május 12.)
Források:
Wikipédia – Párbaj szócikk
huszadikszazad.hu
A chlopyi hadparancs Vasárnapi Ujság – 1887, 51. szám
Clair Vilmos: Magyar párbajok Magyar Hírlap – 2017. július 29.
Független Magyarország – 1903. szeptember 25., 1903. szeptember 27., 1904. szeptember 28.
Magyarország – 1903. szeptember 26., 1903. szeptember 27.
Miskolczi Napló – 1903. szeptember 22., 1903. szeptember 24., 1903. szeptember 25., 1903. szeptember 27.
Ellenzék – 1903. szeptember 22., 1903. szeptember 24., 1903. szeptember 26.
Hazánk – 1905. február 21. Pesti Napló – 1903. szeptember 27.
Alkotmány – 1905. február 21. Vásárhelyi Híradó –1903. szeptember 22.
Magyar Nemzet – 1939. május 12.
bomie.hu – A megvédelmezett magyar becsület
