2023.12.03. 11:31
Ilyen volt egy gyalázkodó százados
Egy nagy port kavart, országos hírű párbajról írok ezúttal. Ez a vetélkedés Stuchly Lipót vadász százados és Bónis Sándor földbirtokos között zajlott, s a haza becsülete volt a tét! Mert volt az az idő, amikor még sokaknak számított...

a miskolci huszárlaktanya
A párbaj mint a vitás kérdéseket lezáró vetélkedési forma az emberiséggel egyidős. Már a legrégebbi időkben is így rendezték a felek a nézeteltéréseket egymás között.
A párbajokat mindig tiltották, és komoly büntetést vont maga után a gyakorlásuk. Persze volt olyan, akit ez cseppet sem érdekelt. Nem is olyan régen írtam Strozzi Vidats Jánosról, aki a magyarság egyik nagy hőse és védelmezője volt. És majd meglátjuk hamarosan, hogy ebből az ügyből sem maradhatott ki!
A Vasárnapi Ujság megemlíti, hogy a nemesek és nem nemesek között nagyon eltérő volt a következménye a vita ilyenformán való rendezésének. Ha például két földműves egymásnak esett, és az egyik holtan maradt a verekedés után, akkor legalább tíz évre ítélték a vétkest. Ha azonban két nemes előre kitervelt szándékkal párbajozott, és az egyikük ennek következtében búcsúzni kényszerült a földi léttől – maximum csak öt év elzárást kapott érte a legyőzője.
A párbajok utolsó „fénykorában” a legtöbb esetben két fegyvernemben mérték össze tudásukat a küzdő felek. Kard és pisztoly. Vagy az egyik, vagy mindkettő. Általában „első vérig” harcoltak, és ezután kibékültek a haragosok – persze nem minden párbaj alkalmával. Sok esetben az egyik fél halálával végződött a küzdelem, de nem ez volt a jellemző...
A chlopyi hadparancs
Történetünk 1903-ban játszódott, ekkor a monarchia nagy hadgyakorlatot tartott Galíciában. A hadgyakorlat végén egy úgynevezett hadparancsot adott ki Ferenc József császár. Ennek az utolsó sorai így szóltak:
„Közös és egységes, mint a milyen, maradjon hadseregem: ezen erős hatalom az osztrák-magyar monarkhia megvédésére minden ellenség ellen.
Esküjéhez hiven fog összes fegyveres erőm a komoly kötelességteljesités utján továbbhaladni, áthatva az egyetértés és összhangzat azon szellemétől, mely minden nemzeti sajátságot tisztel és minden ellentétet megold, valamennyi néptörzsnek különös előnyeit a nagy egész javára forditva.”
Kelt Chlopyban, 1903. évi szeptember 16-án.
Ferencz József s. k.”ť
(huszadikszazad.hu – A Chlopy-i hadparancs)
Óriási volt a felháborodás Magyarországon a parancs miatt, ugyanis „valamennyi néptörzsek” közé sorolta a magyar nemzetet a császár. Ne feledjük, ez már az Osztrák–Magyar Monarchia, a kiegyezés után, a boldog békeidők alatt.
„Eddig azt hittük, hogy szép Magyarországunk legalább névleg magyar állam, a chlopy-i császári ukáz azonban ledegradálta Magyarországot s ugy akarja kommandirozni, mint a nagy egész egyik tagját. A nagy egész az Összbirodalom, a Habsburgok örökös álma.”
(Ellenzék – 1903. szeptember 22.)
A gyalázkodó százados

A hadparancsot sértőnek találta a magyarok többsége, éppen ezért zúdult a népharag egy pár szerencsétlenül elhangzott mondat miatt a vadász századosként szolgáló Stuchly Lipótra, aki ezt találta mondani a pozsonyi Nemzeti Udvar nevű vendéglőben:
– Ideje volt, – mondta a százados, – hogy a magyarok hencegését végre-valahára legfelsőbb helyről végre lelohasztották, mert különben tarthatatlanná vált volna a hadsereg helyzete.”
(Budapesti Hírlap – 1903. szeptember 20.)
A Vásárhelyi Híradó szerint ennél részletesebben és durvábban szólt a magyarságról a magáról megfeledkezett katona:
„Már hat éve vagyok ebben a disznó országban, ahol minden embernek meg van a matúrája a butaságból. Utálatos, komisz renegátok, akik megtagadják származásukat. Vagy renegátok vagy zsidók. Nemsokára rendet csinálunk ezekkel a disznó betyárokkal. Meg kell mutatnunk, hogynem félünk ezektől a szemfényvesztőktől. Küzdők a magyarok ellen, mert ez a legkomiszabb nép, amely visszaél a szabadság-jogával s amelynek nyelve a legvadabb. Bojkottálni kell a társaságukat.”
(Vásárhelyi Híradó – 1903. szeptember 22.)
A százados ittas volt aznap este. Balszerencséjére a felháborodott pozsonyi polgárok egy újsághoz mentek, hogy az egész ország értesüljön a gyalázatról, és a hírt „megszellőztethessék”.
Az egyik korabeli újság a tanúkat is név szerint említette: Simkó, magánzó, Németh, irodaigazgató, Dworak, postatiszt, Dérsi Sándor, gázgyári hivatalnok.
A Nyugatmagyarországi Híradó nevű újság szerkesztője meg is írta a vezércikket, amely megjelenésre készen állt. Éjfél körül megjelent a szerkesztőségükben egy hadbíró, egy bizonyos Jurisztovszky őrnagy, aki kérte a szerkesztőt, hogy tekintsen el a cikk megjelenésétől. Azt mondta, hogy Stuchly százados fegyelmi eljárás alá lett vonva, példás büntetést helyezett kilátásba neki. Hosszú beszélgetés után az újságíró megígérte, hogy nem jelenik meg a hír a másnapi újságban.
Az eset után szinte azonnali hatállyal áthelyezték a századost a 19. számú pozsonyi tábori vadászzászlóaljtól a Frigyes Ágost nevét viselő, Przemyslben állomásozó gyalogezredhez.
Felháborodott az ország
Nem jelent meg a fent említett újságban a cikk, azonban egy másikban igen. A Magyarország című napilapból egy ország értesült a százados kijelentéséről.
A Nyugatmagyarországi Híradó szerkesztőségében másnap megjelent Stuchly százados, megköszönte, hogy nem hozták kellemetlen helyzetbe – ami ugye mindegy volt, hiszen egy másik újság leközölte az esetet –, majd az incidens szem- és fültanúi előtt elnézést kért mindenkitől. Elmondása szerint ittas volt, és nem tudta, mit is beszélt pontosan. A katonai bíróság egyébként harmincnapos szobafogságra ítélte őt – politizálás miatt.
Hiába szánta és bánta a százados a bűnét, egy ország haragja üldözte őt, aki egyébként magyar földön élt, és „az ország kenyerét ette”.
Tehát egy miskolci nemes, Bónis Sándor párbajra hívta a gyalázkodó századost. A felkérést visszautasítani nem lehetett, ettől kezdődően a két fél segítői egyezkedtek tovább a viadal forgatókönyvét illetően.
Bónis Sándor nyílt levele
„Bónis Sándor földbirtokos, a híres tolcsvai Bónisok sarja nagy felháborodással vett tudomást a magyarság elleni inzultusról s a miskolci Ellenzék hasábjain a következő nyílt levelet tette közzé:
Stuchly Lipót vadászszázadosnak
Pozsony. A Magyarországban olvastam Önnek a magyar nemzet ellen irányuló és nem is jellemezhető alávaló nyilatkozatát. Hogy nem akadt ott mindjárt egy ember sem, aki Önt arcul üsse, annak a meglepetésnek tulajdonítom, amit egy ilyen szemtelen nyilatkozat előidézhetett. Az akkor elmaradt arculütést fogadja tőlem ez úton.
Miskolc, 1903. szeptember 21.
tolcsvai Bónis Sándor”
(Clair Vilmos: Magyar párbajok)
Források
Wikipédia – Párbaj szócikk
huszadikszazad.hu – A Chlopy-i hadparancs
Vasárnapi Ujság – 1887, 51. szám
Clair Vilmos: Magyar párbajok
Magyar Hírlap – 2017. július 29.
Független Magyarország – 1903. szeptember 25., 1903. szeptember 27., 1904. szeptember 28.
Magyarország – 1903. szeptember 26., 1903. szeptember 27.
Miskolczi Napló – 1903. szeptember 22., 1903. szeptember 24., 1903. szeptember 25., 1903. szeptember 27.
Ellenzék – 1903. szeptember 22., 1903. szeptember 24., 1903. szeptember 26.
Hazánk – 1905. február 21.
Pesti Napló – 1903. szeptember 27.
Alkotmány – 1905. február 21.
Vásárhelyi Híradó – 1903. szeptember 22.
Magyar Nemzet – 1939. május 12.
bomie.hu – A megvédelmezett magyar becsület