Ritka állatfaj érzi magát otthon Borsodban

A pinduri és igen ritka magyar szöcskeegér vizsgálatának egy teljes őszi kutatóhetet szánt a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság a Borsodi-Mezőség Tájvédelmi Körzetben, amibe egyéb kutatócsoportok mellett a Bükki Emlőstani Kutatócsoport Egyesület és a Magyar Természettudományi Múzeum is bekapcsolódott. 

A programot az Európai Unió és az Agrárminisztérium is támogatja a Grassland-Hu Life projekten keresztül. Az eseményről itt adtunk hírt. A múzeum kutatójával megpróbáltunk utánajárni, hogy vajon miért kedveli ennyire az állatka a Borsodi-Mezőséget.

Zavartalanul élhetnek

– Bár sokfelé előfordulnak olyan élőhelyek, ahol adottak a magyar szöcskeegér életfeltételei, ilyen például a Hortobágy, vagy a Kiskunság, de ennek ellenére csak a Borsodi-Mezőségben maradt fent az egérfajnak populációja. A jelenség okát nem könnyű megválaszolni – nyilatkozta szerkesztőségünknek dr. Cserkész Tamás, a Magyar Természettudományi Múzeum kutatója. 

– Azt gyanítom, hogy valószínűleg azért alakulhatott így, mert itt a szöcskeegerek viszonylag zavartalanul tudnak élni. A Borsodi-Mezőségben mindig voltak olyan élőhely maradványok, amelyek megfelelőek a faj számára, ráadásul időnként olyan mennyiségű csapadék zúdul le a területre, hogy hetekre, vagy akár hónapokra megközelíthetetlenné válik. Ennek következtében fennmaradnak élőhelyfoltok, amelyeket nem tudnak kaszálni és az egerek éppen ezt kedvelik. Amióta pedig a terület tájvédelmi körzetként védett státuszt kapott, a természetvédelmi cél a fontosabb, így például meg lehet határozni, hogy bizonyos részeket ne kaszáljanak le a szöcskeegér jelenléte miatt.

Fokozottan védettek

A tavalyi aszály megtizedelte a populációt, ami természetes folyamat.

– A magyar szöcskeegér vizsgálata már 2006 óta folyik a Borsodi-Mezőségben, amely egyébként más rágcsálók élőhelye is. Mindig azonos időben és helyen teszünk ki élve fogó csapdákat. Mivel a faj fokozottan védett, egy „nemzeti kincs”, az egyedek természetvédelmi értéke 1 millió forint, ezért nagyon kell rájuk vigyázni. Az utóbbi időben csökkent az állomány, de ez remélhetőleg nem utal különösebb problémára, hanem természetes folyamat része. A rágcsálókra jellemző, hogy az időjárás változásaival szélsőségesen ingadozik az egyedszámuk. A mostani csökkenés valószínűleg a tavalyi aszálynak tudható be. A felmérések alapján kétezer és ötezer közöttire tehető a számuk a Borsodi-Mezőségben – számolt be a múzeum kutatója.

Szaporítanák őket

Eddig egyetlen egyszer sikerült fogságban szaporítani a magyar szöcskeegeret, de most újra megpróbálnák.

– A fajnak több különlegessége is van. Az állatkák nagyon szelídek, nem félnek az embertől, ha kézbe vesszük őket. Viszont a szabad természetben ritkán láthatók. Bár a legtöbb fotón egy növény szárán, vagy virágzatán pózol az egérke, ez kevésbé természetes állapot. Valójában a földön mozognak és földbe vájt odúban élnek, csak ott nehéz lenne látványos fotót készíteni róluk. Küllemükben feltűnő, hogy a farokhosszuk nagyobb, mint a testük és a hátuk közepén egy világos szegéllyel határolt sötét sáv húzódik. Könnyen összetéveszthetők a nagyon gyakori pirókegerekkel, amiknek szintén csík fut a hátukon, de az alapszínezetük gesztenyebarna. Emellett a szöcskeegerek táplálkozása is különleges, mert rágcsáló voltuk ellenére leginkább rovarokat fogyasztanak. Továbbá a többi rágcsálóval ellentétben évente csak egyszer fialnak és négy-öt utódot hoznak a világra. A jövőben szeretnénk szaporítani és más, számukra megfelelő élőhelyre is telepíteni őket. Eddig fogságban egyetlen egyszer szaporodtak, a Fővárosi Állat- és Növénykertben, akikkel jelenleg is együttműködésben állunk ebből a célból – árulta el dr. Cserkész Tamás.