Megvan az eredmény: ezért pusztultak a halak a Rakaca-víztározón

Tömeges halpusztulás történt szeptember 20-a környékén a Szalonna és Meszes között található Rakaca-tavon, számoltunk be róla korábban. A horgászok és természetbarátok közt nagy volt az elkeseredés és persze a találgatás is, hogy mi okozhatja a problémát a víztározón. A helyszíni beszámolók szerint rengeteg süllő, balin, elvétve harcsa, sok kisebb keszeg és kárász is akad bőven az elhullott halak között. A pusztulás elsősorban a Szalonna felőli oldalon található gátnál volt tapasztalható, és szerencsére csupán néhány napig.
Megírtuk azt is, hogy a Horgász Egyesületek B.-A.-Z. Megyei Szövetsége (HEBOSZ) vizsgálatot folytat az ügyben. Jelezték, szeptember 22-én a vármegyei kormányhivatal munkatársai a tározó két pontján is vízmintát vettek, míg az ÉRV Zrt. kollégái szintén két különböző helyszínen mérték meg a víz oldott oxigénszintjét. A műszer a gát közeli területen mutatott alacsony oldott oxigén szintet. Mivel az időjárás az azt követő napokban sem segítette az oxigénszint gyorsabb emelkedését, ezért az ÉRV Zrt. engedélyével szeptember 28-án jet ski-k járták a tározót remélve, hogy segítségükkel több oxigén juthatott a vízbe, és az alsóbb vízrétegekben növekszik vagy kiegyenlítődik az oldott oxigénszint. Azóta már több bejegyzés született arról, hogy nem volt újabb halpusztulás, és a horgászok is szép fogásokról tudtak beszámolni, ami azt jelzi, hogy a halállományt nem érte pótolhatatlan kár.

A HEBOSZ most tájékoztatást tett közzé a víztározón történt halpusztulásról, NÉBIH vizsgálat alapján.

„A beküldött vízminták alapján a „Rakaca-tó befolyó” jelű mintában a vízkémiai paraméterek közül egyik paraméter sem haladta meg vagy érte el a tűrhető határértéket kivéve az oldott oxigén koncentrációt. Bár az oldott oxigén meghatározást helyszínen szokás elvégezni, mert a beszállítás során szeszélyesen változhat, a laboratóriumban mért 2,45 milligramm/literes érték nagyon alacsony. A négy napos ökotoxikológiai vizsgálatban a kísérleti zebradániók esetében nem tapasztaltunk elhullást vagy a szokásostól eltérő magatartást. Az összalgaszám kifejezetten alacsony volt, a kovaalgák domináltak, ami megszokott az őszi időszakban.
A beküldött vízminták alapján a „Rakaca-tó gát” jelű mintában a vízkémiai paraméterek közül egyik paraméter sem haladta meg vagy érte el a tűrhető határértéket. Az oldott oxigén koncentrációja éppen hogy csak magasabb a minimális szintnél, ezért lehet mondani, hogy a tó ezen része is rossz oxigénellátású. A négy napos ökotoxikológiai vizsgálatban a kísérleti zebradániók esetében nem tapasztaltunk elhullást vagy a szokásostól eltérő magatartást. Az összalgaszám itt sem volt magas, bár majdnem háromszor annyi volt mint a befolyónál. Sajnos itt a halastavi gyakorlatban kedvezőtlennek tartott cianobaktériumok (kékalgák) domináltak, több mint kétharmados arányban. A mért paraméterek alapján a halpusztulás az oxigénhiányos állapotokkal magyarázható.”