A visszajáró madárka

Az edelényi Szent Miklós Görögkatolikus Iskola és Óvoda diákjait kértük meg, hogy osszák meg velünk legszebb karácsonyi emlékeiket. Dóra szívhez szóló történetével fejezzük be minisorozatunkat.

Három évvel ezelőtt csodálatos dolog történt velem. Találtam egy sérült kismadarat, nagyon megsajnáltam szegényt, hazavittem, és egy aranyos nevet is adtam neki: Picur. Mert nagyon kicsike volt. Amikor meggyógyult, el kellett engednem, mert nekem sem lenne jó, ha egész életemben fogságban élnék. Nagyon hozzám szokott, én is megkedveltem őt, és amióta elengedtem, mindig visszajár a kertünkbe, ott ül a fákon. Teszek ki neki a kedvenc ételéből, magvakból, és szívesen figyelem az ablakon át. A szüleim valahogy észrevették, hogy szeretem az állatokat, de legjobban a madarakat. Eltelt egy pár hónap, közeledett karácsony, és anyáék azt mondták, hogy elmegyünk kirándulni, de azt nem mondták meg, hová. Ahogy haladtunk az úton, láttam egy „Hortobágy” feliratú táblát. Mikor végre odaértünk, megláttam, hogy a „Hortobágyi Madárkórház” bejárata előtt állunk, nagyon megörültem neki. Kiderült, hogy ezt kaptam karácsonyra ajándékként. Azóta minden hónapban ott vagyunk, akár többször is ellátogatunk a kórházba. Már a „madármentő vizsgám” is megvan, vannak otthon saját madaraim is, amelyekre én vigyázok, az én felelősségem. Minden ünnepet ott töltjük, hiszen adni, segíteni nagyon fontos és jó dolog.

Kulcsár Dóra 6.osztályos