A legjobb vezető az, aki messziről jön?

Dr. Csepregi Gábor a Mathias Corvinus Collegium Vezetőképző Akadémiájának program-tanácsadója, emellett a kanadai Manitoba Egyetem St. Paul's College-ának vendégkutatója. Nemcsak a tudomány világában ért el hírnevet és eredményeket, ugyanis tudományos pályafutása előtt olimpiai szintű vízilabdaedzőként – korábban játékosként – tevékenykedett.

A vezetői szakirodalomban azokat, akik teljesen új területekre merészkednek és bizonyítanak, kívülállóknak nevezik. Csepregi Gábor vendégeknek hívja őket. Mi az előnye annak, ha valaki „vendég” vezető? Erről is kérdeztük.

- A változás nagyon fontos. Hozzáteszem, hogy ez nem minden területen lehetséges, mert ismerni kell az adott szakterületet – válaszolta arra a kérdésre, hogy sok tapasztalat azt mutatja, hogy a belső körből választott vezetők nem mindig tudnak elég hatékonyak lenni. - Általában a változás megengedi, hogy fölülről nézze ez ember az egész struktúrát, például, hogy hogyan állnak az emberek a munkához, milyenek az emberi kapcsolatok a közösségben. Jobban meglátja az idegen szférából jövő ember a vállalat, az intézmény gyengeségeit, ahol fontos lehet bizonyos változásokat bevezetni – hangsúlyozta. - A másik dolog pedig az, hogy az emberek mindig másképp kezelik azt a vezetőt, akik kívülről jön. Megvan egy bizonyos távolság is, és ez is segíti az újonnan jövő embert, hogy könnyebben tudjon változásokat kieszközölni és újraindítani bizonyos dolgokat.

Rutin, ami megöl

- Minden vállalatnak az a halála, ha minden marad úgy, ahogy éveken át volt. Közben változik a környezet, változnak a pénzügyi viszonyok, változnak az emberek igényei. Az új ember kívülről nézheti a dolgokat, és így megláthatja a gyengeségeket. Én az egyetemi világból jövök - azt jobban ismerem -, például azt mondom, hogy egy egyetemi rektor ne maradjon többet mint 8 év. Persze ez nem egy szabály, de ha valaki egy helyben dolgozik 6-8 évig, jobb, ha átadja a helyét valaki másnak. Ugyanakkor egy vállalatnál ez nem mindig így van. Egy idő után belemegy az ember egy bizonyos rutinba, és nem tudja úgy felmérni a helyzetet, hacsak nincs tanácsadója.

Vízilabdás tapasztalatok

- A sportban is ugyanez van – erősíti meg Csepregi Gábor, amikor arról kérdezem, hogy ezekre a tapasztalatokra sportpályafutása is ráerősített-e, azonban szerinte nem csak azonosságok vannak. - A sportos tapasztalataim és a tudományos világ két különböző terület, azonban vannak átfedések. Először is az edző egész léte nagyon labilis, mert attól függ, hogy nyer a csapat, vagy veszít. Maga a sportnak a közege lelkesedésből, odaadásból, az érzelmek hullámzásából áll, ott az érzelmi világ jobban megjelenik. A tudományos, akadémikus életben ezeket az érzelmeket az ember általában visszaszorítja. Kevesebb ennek a jelenléte.

- Ezeket a hozzáállásokat próbáltam az akadémiai világba is bevezetni. Közeledni az emberekhez, például minden tanárral jó kapcsolatot kialakítani, érdeklődni a múltjuk iránt, a családjuk iránt. Próbáltam bizonyos érzelmeket behozni az akadémiai világba, és behozni azt a lelkesedést, odaadást, amit láttam a sportban. Ez persze nem azt jelenti, hogy ugyanúgy ugrunk föl, vagy öleljük meg egymást mint egy gólnál a medence mellett, de fontosnak tartottam az emberi kapcsolatokat is kiépíteni. Ezt nem mindenki csinálja. Leültem a diákokkal például, rendszeresen reggeliztem velük. Természetesen jelentkezni kellett ezekre az alkalmakra nekik, fel kellett iratkozniuk. Aztán leültem velük, meghallgattam őket és ezt a közvetlenebb kapcsolatot - amit én átéltem a sport világában -, átvittem az akadémiai világba. Ott sem volt könnyebb - mert megengedem magamnak ezt a kijelentést -, hogy a tanárok rapszodikusabbak, mint a sportolók. A sportolók ugyanis fegyelmezettebbek.

Eddig működött!

Csepregi Gábor szerint a főnöknek az a legnagyobb kihívása, ha a fejében kialakult egy elméleti struktúra, egy elméleti hozzáállás, és nem veszi észre, hogy az már elavult. - Meg kell tanulni a főnökséget, és el kell vetni a berögzült ideákat. Ez a legnehezebb. Az ember sokkal könnyebben túlad a kabátján, az autóján, vagy a bútorain, mint a berögződött meglátásain.

- „Ezt mindig így csináltuk!”, sokszor mondják, és ez lehet, hogy biztonságérzetet ad, de ezeket sokszor el kel vetni. Persze, ez nem azt jelenti, hogy mindent el kell vetni, Az, ha valaki becsületesen dolgozik, az egy alapvető érték, vagy lojális, az is nagy érték. De amikor egy főnök azt mondja, hogy minden héten kétszer kellett gyűlést tartania, az nem biztos, hogy jó. Mindig újra kell tanulni és újra kell értékelni azokat a hozzáállásokat, amik elavultak. A legnagyobb akadály ugyanis a mi fejünkben van – emelte ki Csepregi Gábor.