Voksolás Strasbourgban

Amióta nagykorú lettem, azóta soha egyetlen szavazást sem hagytam ki. A szüleim arra tanítottak, hogy ez egy fontos, jelentőségteljes esemény, amikor érvényesíthetem demokratikus jogaimat. Eddig mindig úgy intéztem, hogy azon a bizonyos vasárnapon a lakcímem szerinti szavazókör közelében legyek. Ezúttal azonban másképpen alakult. Közbejött egy utazás, amelyet más időpontban nem tudtam volna megszervezni, ezért adódott a kérdés, hogy hogyan adjam le a voksomat április harmadikán?

A megoldás roppant egyszerű volt. Csak néhány kattintás a számítógépen és máris átjelentkeztem Magyarország strasbourg-i külképviseletére. Nagy izgalommal vágtam neki a kalandnak, mert ez ugyan eredetileg nem szerepelt a bakancslistámon, utólag felkerült. Számomra nagy esemény volt külföldön részt venni a szavazáson. Megérkezésemkor a külképviselet előtt várakozott néhány ember – köztük több fiatal – akik bebocsátásra vártak, de nem kellett túl sokáig az utcán álldogálni. Az épületbe belépve elegáns emberek, mosolygó arcok fogadtak. Patinás környezetben, gyorsan, zökkenőmentesen ment a voksolás. Miután éltem állampolgári jogommal, majd sajtó igazolványomat is ellenőrizték, akkor feltehettem néhány kérdést a Külképviseleti Választási Iroda elnökének.

Háromszáz felett

Délután fél háromkor már 230 fő adta le szavazatát, a 326 főből, aki Strasbourgban szeretett volna voksolni – mondta Chiovini Rita. Kilenc ember összehangolt munkája kellett a gördülékeny lebonyolításhoz. Ők a külképviseleti választási iroda tagjai – tette hozzá az elnök. De kint az ajtó előtt is állt egy munkatárs, aki a külképviseleten dolgozik, ő a sorban állóknak segített. A háromszáz feletti létszám indokolta, hogy kétfelé bontsák. Az egyik asztalnál a budapestiek, a másik asztalnál a vidéki megyék lakosainak névsora szerepelt. A teremben a munkatársakon kívül két megfigyelő is jelen volt, akik a voksolás jogszabály szerinti lebonyolítását ellenőrizték. Ez mindenki számára közös feladat és cél volt – összegezte az elnök.