A csodakalap

A kis csoportom, az édes mókuskáim, lehet, nem kapnak semmit. Nem! Ilyen nem lehet! Cselekednem kell!

Este lefekvés előtt, ki is gondoltam, hogy fogok szőni egy kalapot. A mókuskáimnak biztos nagy meglepetés lesz. Másnap reggel hozzá is kezdek. Mivel szombat lesz, nem kell sietnem. Két nap alatt elkészül.

Egész hétvégén tettem-vettem, de első helyen a kalap volt. Vasárnap délutánra elkészült. Oda tettem a táskám mellé, hogy itthon ne hagyjam.

Hétfőn reggel, amikor a mókuskáim meglátták a kezemben a kalapot, egyből kérdezgettek.

- Niki, óvónéni! Ez micsoda?

- Ez egy kalap. Ha kívántok valamit, felveszitek, és egész nap jól viselkedtek, akkor az ajándékot a Mikulás fogja nektek hozni. Ezért, ennek a kalapnak a neve: csodakalap.

- Én, én, én, kérem…

- Kérek mindenkit, üljön le velem szemben, és sorba fogjátok mondani, mit szeretnétek. Ezen az oldalon kezdjük, gyere Boti, te leszel az első. Ide jössz hozzám, a fülemben súgod, hogy mit szeretnél kapni ajándékba, és én meg leírom erre a papírra. Ide teszem, magam mellé a papírt. Ha végeztünk, felveszed a kalapot, visszaülsz a helyedre, és addig lesz rajtad, amíg valaki vissza nem ül a helyére.

A kis mókusok olyan nagy odafigyeléssel néztek, és hallgatták mondókám, hogy rögtön az jutott eszembe, több évvel ezelőtt jól döntöttem, hogy óvónő lettem. Nem bántam meg.

- Niki, óvónéni! – súgta a fülembe Boti –, én egy legót szeretnék.

Leírtam egy papírra, összehajtottam, letettem magam mellé, Botira adtam a kalapot. Boldogan ült le a helyére.

- Gyere Rita! Te mit szeretnél?

- Én egy hajas babát, akinek sok ruhája van.

Így ment ez, még tizenegy papírt megírtam, amikor utoljára Gergő jött. Megállt előttem, mosolygott, és ennyit mondott:

- Én egy szép nagy piros almát szeretnék. Mást nem kérek.

Remegő kézzel írtam meg az utolsó papírt, és akaratom ellenére, még egy könnycsepp is kijött a szemem sarkból. Ő csak egy szép nagy piros almát kért.

Délután a kalap az asztal közepére került, és az összes kívánság papírokat beletettem.

Másnap délután összehívtam a szülőket, és megbeszéltük, hogy a Mikulás ebben az évben, itt, az óvodában adja majd át az ajándékokat. A szülők beleegyeztek.

Eljött az a nap, amikor a Mikulás meglátogatta a Liliom óvodát. Egy hatalmas zsákkal érkezett, és mindenki ajándéka szépen be volt csomagolva. A mókuskák örömmel fogadták, és várták, hogy megkapják ajándékukat. Pár perc után, mikor a Mikulás leült a kényelmes fotelbe, elkezdte osztogatni, a megérdemelt ajándékokat. A legvégén, kivett a zsákjából egy szép nagy piros almát. Gergő szeme felcsillant, és örömmel szaladt oda az almáért.

Amikor megkapta, leült a helyére, és nézte az almáját. Mindenki őt figyelte, hogy mennyire tud örülni, egy almának is. A Mikulás felállt, és annyit mondott:

- Gergő! Amiért Te csak egy almát kértél, és jól is viselkedtél, ezért kapsz még egy ajándékot.

Ekkor kinyílt az ajtó. Egy manó betolta az ajándék biciklit, és átadta. Gergő örömében tapsolt.

Az ünnepségnek délutánra vége lett. Gergő, biciklivel ment most először haza. Boldog volt.