Isten büntetésének hitték

A járványok kortól, nemtől és nemzeti szerepvállalástól függetlenül szedték áldozataikat. Kazinczy Ferencet, a nagy nyelvújítót például egy kolerajárvány vitte el. Péterfy Gergely író – aki a Miskolci Egyetem oktatója is volt – 2015-ben Aegon Művészeti Díjat nyert a fenti téma feldolgozásával. A „Kitömött barbár” című regényében a következőképp mutatja be a fertőzést:

Így ír az író

„Az is megeshet, hogy csak a cári propaganda része az egész: így próbálják elterelni a figyelmet a belgiumi mesterkedéseikről, esetleg a lengyelek ellen forralnak megint valamit. Várjunk, aztán ha tényleg beigazolódik, hogy járvány ütötte fel a fejét, még bőven lesz idő intézkedni.

A betegség így névtelenül lopakodott, mígnem a sok elszórt halálesetet a moszkvai orvosok foglalták egyetlen név alá: kolera.”

Arról, hogy mi a kutatók jelenlegi álláspontja a témában, dr. Fazekas Csaba történészt kérdeztük. Ő elmondta azt is, hogy a kolera – hasonlóan a korábbi és későbbi világjárványokhoz – előzmények nélkül, a 19. század első évtizedeiben szabadult ki a bengáliai mocsaras folyótorkolatok vidékéről.

– Kisebb fertőzéshullámok után 1830-ban érte el Európát. A teljes ismeretlenség, valamint a kolera lefolyása leginkább apokaliptikus magyarázatokat váltott ki: Isten büntetése. Akkoriban ráadásul az orvosok sem tudtak semmilyen épkézláb indokot adni a jelenségre.

Dr. Fazekas Csaba szerint több radikális intézkedéssel is megpróbálták elejét venni a járványnak.

– 1830 végén a kormányzat határzárat rendelt el, amit 3 hónappal később feloldottak, s mire májusban újra vissza akarták állítani, a fertőzés szétterjedt az országban. A vármegyék az egyes települések hermetikus lezárásával, teljes utazási tilalommal próbálták a terjedését megfékezni. Az érkező hivatalos leveleket füstölték, illetve – felismerve a megelőző fertőtlenítés fontosságát – a kutakba bizmutport szórtak. Ezt sajnos nem mindenütt végezték jól, és előfordultak túladagolások miatti mérgezések, amik tovább fokozták a betegség sokkhatásait.

Nem csak a kolera terjedt

Szárnyra kapott az alaptalan, de makacs rémhír, hogy szándékos mérgezés áll a járvány hátterében.

– Ma már tudjuk, hogy a körülbelül 460 ezer fertőzöttet, ebből mintegy 250 ezer halálos áldozatot követelő 1831-es kolera valamennyi társadalmi csoportban szedte áldozatait, persze a lakóhelyi, higiéniai viszonyoktól függően.

A közhangulat mindennek megfelelő volt dr. Fazekas Csaba szerint.

– A vesztegzár miatt sok jobbágy nem mehetett részes aratónak az Alföldre, ami súlyos élelmiszerhiányhoz vezetett, ennek oka volt a „kolerafelkelés”, melynek során – különösen Sáros, Zemplén, Abaúj megyékben – az amúgy is szegény, kilátástalan helyzetű parasztok megrohanták a nemesi kúriákat, raboltak és fosztogattak, rémhírek keltek szárnyra az „urak” és a zsidók ellen. Kossuth Lajos Zemplén vármegye kolerabiztosaként próbált úrrá lenni a szenvedélyeken. Az írástudatlan és tájékozatlan társadalmi csoportokban szájról szájra jártak a hírek, a valódiak is és a rémhírek is, sajnos utóbbiak alighanem gyorsabban és nagyobb meggyőző erővel.

(A borítóképen: Fazekas Csaba történész)