A művészettel nevelés szépsége

Miskolc - Igazgyöngy. L. Ritók Nóra valódi hátrányból esélyt teremtő módszere.

Mindenkinek kellene két ilyen óra – végül ennyit írok csak, amikor megosztom a blogbejegyzésem. A mondat árulkodik ugyan az élmény rám gyakorolt kétségtelen hatásáról, de kifejtést igényel, mert önmagában kevés ahhoz, hogy beavasson: miért is lenne jó másoknak is találkozniuk L. Ritók Nórával.

Nekem úgy sikerült, hogy regisztráltam a Miskolci Galéria alkotóházának foglalkozására, és bár nem vagyok művészetpedagógus, ott lehettem sokadmagammal – az érdeklődés nagyobb volt, semhogy elférhettünk volna az alkotóházban, így a galéria nagytermét kellett berendezni a számunkra.

Innen indult

L. Ritók Nórát megelőzi a híre: képzőművész, Prima Primissima díjas pedagógus, az Igazgyöngy Alapítvány alapítója és szakmai vezetője, az Igazgyöngy Alapfokú Művészeti Iskola igazgatója. Elkötelezett ember, a gyerekszegénység, a mélyszegénység – a generációs szegénység – ellen küzd.

A róla szóló szócikk alapján elképzelhető idealistának, és a találkozás nem cáfolja, hogy a tevékenységében van hit, de ez inkább egy gyakorlati ember tapasztalatán alapszik: lehetséges eredményesen dolgozni azért, hogy a peremhelyzetekből is legyen átjárás valami jobb sors felé. Meggyőző személyiség, egyike a fontosaknak. Olyan, aki tudja, hogy mit beszél, a fontosságtudat nélküli hangon: megdolgozott érte, megdolgozott az eredményeiért, és a tiszteletért, hogy úgy lehessen rá tekinteni, mint aki értelemmel, fontos ügy érdekében használja a saját szakmáját, valódi esélyt ad, például az oktatás számára is.

L. Ritók Nóra az ország egyik legszegényebb régiójában, Berettyóújfaluban és környékén dolgozik. A pályája szegregált iskolában, speciális, úgynevezett „c” osztályban indult: az akkori oktatási rendszer ide gyűjtötte a túlkoros, nehezen kezelhető, halmozottan hátrányos gyerekeket – fel sem tűnt nekik, amikor a vékony, halk szavú tanár belépett.

Innen épült a hármas fókuszú vizuális nevelés programja, amelyben összekapcsolódik az egyéni siker megtapasztalásának a lehetősége és az együttműködés élménye. Művészettel nevelés – mondja róla, megkülönböztetve ezzel a művészeti neveléstől: a rajztanítást használja sokcélúan. Megjelenik benne az oktatás egészére tekintő ismeretátadás, a hátránykompenzálás és a szociális készségek fejlesztése. A rendszerben gondolkodás mellett érvel: ne fordulhasson elő, hogy a megszerzett tudást, képességet valami lenullázza. Túllép az iskola határain, eléri a családokat, munkát ad szülőknek, akik használati tárgyakra hímezik saját gyerekük rajzait – a büszkeségből épül a teljesítmény.

Sosincs kész: a módszer része a folyamatos tökéletesítés. Minden megoldott feladat után új feladatot talál – mondja, és ez is szimpatikus.

Ötszáznál több gyerekkel foglalkoznak, kétharmaduk hátrányos helyzetű. Az eredményeik között sorolja: évente 450–500 díjat is elhoznak a tanítványaik a képzőművészeti versenyekről.

A fejlődést teszi láthatóvá: mutatja a képeket. Az elsős rajzok után a negyedikeseket – a gyerekek ugyanazok, és mégsem ugyanazok: a tudás és a személyiség is épült, az ábrázolás gazdagodott, az eszközt használó diák belakta és biztos kezekkel használja a technikát.

Alapos munka vágya

Kitér arra is, hogy mindezt olyan tantárgy segítségével sikerül mozgósítani, amelyikre a mai napig úgy tekintenek, mint laza átvezetésre két „komoly” óra között. Mindezt olyan korban, amelyet a vizualitás, a gyors megoldás akarása ural: felkelteni és életben tartani az érdeklődést, az alapos munka vágyát nem csekély feladat. De lám, nem is lehetetlen. Apró és hasznos fogásokat mutat: papírt vágunk, rajzolunk filccel, színezünk asztal fölé hajolva a galériában – hasznos tudás ez is: átlátni és megoldani, amit elvárunk.

Felvetődik, hogy mit jelenthet ez a módszer az oktatás egésze számára: egyedi minta, vagy sokfelé követhető metódus. Határon túli magyar területeken már használják, eljutott a nemzetközi érdeklődésig is. Itthon pedig a saját helyi tankerülete veszi át alsó tagozatosoknak, L. Ritók Nóra iránymutatása alapján, az eredményesség mérésének lehetőségével.

Bujdos Attila

Minta nélkül sorozat

Az Alkotóház a Miskolci Galéria nagymúltú intézménye, a Csabai kapuban. Az L. Ritók Nórával való találkozó a harmadik művészetpedagógiai műhelymunka volt a Minta nélkül című sorozatban, Éliás István művészet- és múzeumpedagógus, kurátor szervezésében. Ő volt a Miskolci Galéria korábbi, a diákokat bevonzani hivatott sikeres programjának, a Nagy Kunszt­nak az egyik kezdeményezője (Tuczai Ritával és Bán András galériaigazgatóval) is.

Az alkotóház további érdekes programjairól annak Facebook-oldalán is tájékozódhatnak az érdeklődők.