„Ne csüggedj, veled leszek”

Cigánd - Harmadik éve ­Szabóné Horváth Eszter a Bodrog­közi Múzeumporta vezetője.

Vannak olyanok, akik keresik a feladatokat, és vannak olyanok, akiket megtalálnak a feladatok. Az utóbbiak táborát erősíti Szabóné Horváth Eszter, a cigándi Bodrogközi Múzeumporta vezetője.

Egy nagyon jó csapattal ­tudok együtt dolgozni, ami erőt ad." Szabóné Horváth Eszter

Eljött az idő

– Pályakezdő tanárként ­Cigándon kezdtem tanítani még 2004-ben – mondja ­Szabóné Horváth Eszter. – Egészen 2016-ig úgy éreztem, nyelvtanárként fogok majd nyugdíjba menni. Nagyon szerettem tanítani. Talán annak is köszönhetően, hogy a négy diplomám közül az elsőt Sárospatakon a tanítóképzőben szereztem, ahol megtanítottak minket tanítani. Erre a diplomámra vagyok a mai napig a legbüszkébb és mindenkinek, aki a tanári pályában gondolkodik, azt tanácsolnám, először egy tanítóképzőt végezzenek el, ahol megtanítják, hogy kell felépíteni egy órát úgy, hogy abban folyamatosan jelen legyen a játékosság is. Soha nem hittem volna, hogy más pályájára lépjek. A Cigándi Kormányablak átadásán énekeltem, amit szintén nagyon szeretek, és az ünnepség végén hozzám lépett Oláh Krisztián, Cigánd polgármestere. Azt hittem, a szokásos gratuláció fog következni. Azt is megkaptam, majd hozzátette, szeretné, ha elvállalnám a Bodrogközi Múzeumporta vezetését. Már korábban is megkeresett ­néhányszor, hogy más feladat­ot ajánljon fel, de mindannyiszor nemet mondtam. Ez volt az első ­alkalom, hogy azt válaszoltam, átgondolom. Amikor este otthon erről beszéltünk, egyetértettünk abban, ha már ezt válaszoltam, akkor én is úgy érzem, eljött az ideje a váltásnak. Hiszek abban, hogy 10–12 évente az embernek változtatnia kell.

Különleges kapcsolat

Azért a váltás nem volt ­egyszerű.

– Nagyon féltem ettől a váltástól, nem éreztem ­magam késznek, képesnek erre a feladatra. Nem vagyok sem muzeológus, sem etnográfus és múzeumpedagógus sem. A barátaim azonban azt mondták, ne gondolkodjak, ezt a munkát nekem találták ki. Azóta már tudom, azért nem ártana ehhez a munkához egy jogászi és egy közgazdasági végzettség sem, de az is ­nagyon fontos, hogy egy vezető jó politikus legyen. A végső lökést egy üzenet hozta. ­Nagyon különleges kapcsolatom volt a nagyapámmal, ha valami fontos döntési helyzetben voltam, mindig az ő tanácsa segített. Amikor azon gondolkodtam, vállaljam-e ezt a feladatot, akkor a kisfiam egy hittanóra után odajött és egy cédulát adott nekem egy idézettel. Azon nagyjából az volt, menj az úton, ne ­csüggedj, mert én veled leszek. Akkor már ­tudtam, a nagyapám üzent és ez döntötte el, ­belevágok ebbe a ­feladatba.

Közös siker

Egy vezető önmagában ­kevés ahhoz, hogy egy ­ekkora ­múzeum megfelelően ­működjön.

– Nagyon sokat köszönhetek a miskolci és a sárospataki múzeum munkatársainak, akikkel rendkívül jó kapcsolatot ápolunk és akikre bármikor számíthatok. ­Vezetőként számomra a legfontosabb feladat, hogy ugyanaz az ­ember tudjak maradni, aki korábban voltam. Azt vallom, nekem nem ­alkalmazottaim, hanem munkatársaim ­vannak. Egy nagyon jó ­csapattal tudok együtt ­dolgozni és a legnagyobb elismerés az, amikor azt hallom tőlük vissza, nekik nem főnökük, hanem vezetőjük van. Ez minden reggel egy plusz erőt ad a további munkához. Ez a közös erőfeszítés a látogatószámban is jelentkezik, hiszen 2016-ban háromezren felül volt a látogatóink száma, ez tavaly a megduplázódott. Egyre többen jönnek a megye és az országhatáron túlról, ami további elismerését jelenti a munkánknak.

- ÉM-BG -