„Ami Gyöngyvérrel történt, azt nem lehet elfelejteni. De él a kislányom”

Miskolc - A hétéves hármas ikrek jól vannak, nagyon várják az iskolát, és a rajzaikat is megmutatták nekünk.

Mesebeli tájon járunk. A sűrű hóesésben behavazott úton sétálunk az erdőszéli házhoz. Előkertjében kis játszótér, de most nem játszik itt senki, hiszen a gyerekek mind a házban várják a vendégeket, azaz bennünket, és egyébként is hó takarja be a hintát és a csúszdát is. Nyílik a ház ajtaja, az édesanya, Nagy Éva üdvözöl bennünket. Olvasóink ismerhetik őt, hiszen évekkel ezelőtt sokszor írtunk róla és gyermekeiről. Nemcsak azért, mert 7 évvel ezelőtt hármas ikrei születtek, hanem azért is, mert egyik kislányánál három hónapos korában agydaganatot fedeztek föl. A napokban találkoztunk velük egy kórházi rendezvényen, és elhatároztuk, meglátogatjuk őket.

A nehéz hetek

– Jól vagyunk – foglalja össze röviden és tömören az édesanya mostani életüket, mi­után hellyel és finom sütivel kínál bennünket.

A gyerekek, Dóra, Zalán és Gyöngyvér, mind a szobába szaladnak, onnan kukucskálnak ki egy-egy pillanatra, igazi bátorságpróba meglesni és megismerkedni az idegenekkel. Éva pedig mesél. A nehéz időkről és a mostani, mozgalmas napokról.

– Az ikrek három hónaposak voltak, amikor a kórházban a koraszülött vizsgálaton a főorvosnőnek feltűnt, hogy Gyöngyvérnek nagyobb a feje a kelleténél. Elmentünk ultrahangra, a diagnózis: 4 centiméter átmérőjű agydaganat. Másnap már Debrecenben voltunk, ahol három nap múlva megműtötték a kislányomat. Amikor hazajöttünk, a GYEK-ben megállapították, hogy Gyöngyvérnek újabb daganata van és az egyik agylebenyen áttét. Elkezdődtek a kemoterápiás kezelések, közben megtörtént az őssejtlevétel. Nyolc hónapos volt, amikor saját donoros csontvelő-átültetésen esett át. Gyöngyvér 10 hónapos lett, mire hazajöhettünk. Azóta rendszeresen járunk vizsgálatokra, szerencsére nem újult ki a daganata, de agytumor esetében 10 év elteltével lehet csak azt mondani, hogy meggyógyult – sorolja az édesanya.

„Csinálni kell”

Vidámabban teszi hozzá: most már csak évente kell MR-vizsgálatra vinnie kislányát. Kicsit alacsonyabb és vékonyabb, mint a testvérei, és van egy pici lemaradása, de ez nem észrevehető. Csak az látja, aki jól ismeri a gyerekeket. Gyöngy­vér szemüveget is visel, de főleg azért, mert kancsal, a szemével nincs nagyobb probléma – magyarázza Éva.

És hogy hogyan tudta mindezt végigcsinálni, hogy amíg ő Gyöngyvérrel a kórházban volt hosszú hetekig, addig a nagylánya és a két pici itthon az apukával és két nagymamával? (A nagyamamák ma is sokat segítenek.)

– Nem lehet ilyenkor gondolkodni. Csinálni kell, amit mondanak és ami következik – fogalmaz. Ami tulajdonképpen mostani életére is igaz. Ma már egyedül neveli négy gyermekét. A mindennapi teendőkkel nincs is semmi baj, de amikor elromlik a központi fűtés, beázik a plafon egymás után háromszor is, leszakad az álmennyezet, és nincs a házban fűtés, csak a konyhában található cserépkályha ad meleget, akkor bizony kevésnek érzi magát. Éva reménykedik, hogy a fája kitart a tél végéig, és a nyáron meg tudja javíttatni a fűtést.

Különbözőek

– Azt, ami Gyöngyvérrel történt, soha nem lehet elfelejteni. Már csak azért sem, mert tagja vagyok a Kosztyu Ádám Emlékére Alapítványnak, és rendszeresen találkozom olyan szülőkkel, akiknek daganatos megbetegedésen esett át a gyermekük. Én szerencsésnek érezhetem magam, mert az én kislányom él… – teszi hozzá Éva. Megjegyzi: akkor fél csak, amikor MR-vizsgálatra mennek, nehogy újra találjanak valamit.

– De a mindennapokban nem szabad erre gondolni, mert hiszem, hogy amitől félünk, azt bevonzzuk – mondja. – Dóra és Zalán tudják, hogy Gyöngyvér pici korában beteg volt, ezért kell még ma is vizsgálatokra járni, de nem problémáznak ezen. Egyébként, mivel a gyerekek hárompetéjű ikrek, nagyon különböznek egymástól. Zalánt a számolás érdekli nagyon, főleg a pénzzel kapcsolatos számolás, és nagyon várja az iskolát. Gyöngy­vér már most tudja, hogy sofőr lesz. Két évvel ezelőtt is azt kérdezgette tőlem, hogy ő is vezetheti-e majd az autót. Dóra pedig igazi egyéniség. Sajátos nézőponttal rendelkezik, mindent megmagyaráz, nagyon szeret csacsogni. Az egymás közötti viszonyuk pedig tipikus testvéri kapcsolat. Sokat veszekednek, úgyhogy zajosan élünk, de ha arra van szükség, akkor kiállnak egymásért, segítenek egymásnak – beszél csillogó szemekkel a gyerekekről az édesanya.

Azt még hozzáteszi: nem lesz könnyű számára a szeptember, hiszen a nagylánya egyetemre készül, a három kicsi pedig iskolába. Már most próbál gyűjtögetni az őszre.

Anya megy az óvodába

Nem kell hozzá sok idő, a gyerekek már óvodai rajzaikat mutogatják nekünk, és közben mesélnek.

– Ez egy óvodai feladatlap. A szivárványt kellett kiszínezni. Rajzoltam ide felhőket, esőt, virágokat és a napot. Mert akkor van szivárvány, ha a nap is kisüt – magyarázza Gyöngyvér.

Dóra az édesanyjáról készített rajzát tolja elénk. Nagyon élethű, valóban hasonlít Évára.

– Virágokat is rajzoltam, mert anya épp siet értünk az óvodába – mutatja.

Zalán rajzán pedig születésnapi buli van.

– Ez anya születésnapja. Most 41 éves. Rajzoltam színes lufikat is. Ez pedig emeletes torta, sok gyertyával – mutat a rajzlap közepére.

- Hegyi Erika -

[related-post post_id="2411935"]

[related-post post_id="1813416"]

[related-post post_id="1756188"]