Czakó Julianna: „Az egész olyan boldogsággal, mézzel volt leöntve”

Miskolc - Hamarosan visszatér a színpadra, addig Gizellával tölti napjait. Interjú: a Junior Prima díjas Czakó Julianna színművésszel.

Április végén beszélgettünk utoljára. Egy sikeres évad után a következőről kérdeztem. Csak mosolygott, még nem akarta elárulni a titkát, így a kérdésemre sem szeretett volna válaszolni. Mivel már pletyka szinten hallottam arról, hogy babát vár, rákérdeztem, igaz-e a hír. Akkor elmondta, igen, de ne írjam meg. Természetesen nem tettem. De most már nem titok, olyannyira nem, hogy Czakó Julianna színész október 19-én életet adott első gyermekének. A kislány a Görög Gizella Eliza nevet kapta. De nem csak ennek kapcsán beszélgettünk a színész-édesanyával, hanem a közelmúltban elnyert Junior Prima Díjáról is kérdeztük, amit színház– és filmművészet kategóriában vehetett át. (Mivel nem ez volt az első beszélgetésünk, ezért tegeződtünk. – A szerk.)

- Hogyan telnek most a napjaid?

Czakó Julianna: Élem a fiatal anyukák életét, Miskolcon vagyunk. Minden időmet a kislányommal töltöm, egyre inkább élvezzük egymás társaságát. Nagyon jó baba, kímél minket, amikor nem fáj a pocakja, akkor helyesen nézelődik, mindent látni akar, mindenhol ott akar lenni. Nagyon édes. Sokat eszik, sokat mosolyog, néha kacag. Igazából még nehezen tudja értelmezni magát, például, ha húzza a haját, nem érti, az miért fáj neki.

- Segítséged van?

Czakó Julianna: Laci (Görög László színész, Czakó Julianna férje. – A szerk.) sokat segít, jó az is, hogy két lépésre lakunk a színháztól. Most is ő sétál vele. Nagyon jól kijönnek egymással. De a nagyszülők is segítenek, igaz, Győrben élnek, de minden hétvégén itt vannak. Teljesen őrültek, képesek minden hétfőn hajnalban indulni Miskolcról, hogy beérjenek a győri munkahelyükre, csak, hogy tovább lehessenek az unokával.

- Neked hiányzik a színház?

Czakó Julianna: Mivel itt van pár méterre a lakásunktól, nem annyira. De Lacit minden nap megkérdezem, milyen volt a próba, milyen volt az előadás. Jó érzés a színház közelében lakni, biztos egészen más lenne Budapesten, vagy Győrben, távolabb a társulattól, akkor talán jobban hiányozna.

De most bejársz a színházba?

Czakó Julianna: Még nem, nagyon pici még a kislányunk, majd kicsit később.

- Színházi gyerek lesz?

Czakó Julianna: Nem tudom. Amikor vártam őt, úgy gondoltam, nem fogom behozni a színházba. Majd a nagymama vagy bébiszitter vigyáz rá. De most már annyira össze vagyunk nőve, és gondolom, ez még inkább így lesz, hogy munka mellett is meg kell oldanom, hogy vele legyek. Nagy dilemma ez, mert azt sem akarom, hogy itt szenvedjen velem, meg azt sem, hogy otthon nélkülem. Erre kell majd megoldást találni. De az apukája akkor már otthon lesz, és ő tényleg nagyon ügyesen ellátja.

- Mikor tervezed, hogy visszatérsz a színházba?

Czakó Julianna: A tervem az volt, hogy hároméves koráig otthon leszek vele, ehhez képest nagyon gyorsan vissza kell jönnöm a színházba. Illetve nem kell, hanem szeretném is visszavenni egy-két szerepemet, ilyen az Elza, vagy a világvége, a Játék a kastélyban és a Kivilágos kivirradtig előadások, de újat is kapok. Áprilisban mutatjuk be a Kabarét, amit februárban kezdünk el próbálni. Ezt két szereposztásban játsszuk majd, ami nagy könnyebbség. Szeretném majd úgy csinálni, mintha részmunkaidőben dolgoznék, nem éjjel-nappal, mint korábban. Szépen fokozatosan szeretnék visszatérni.

- Hiányzik a színpad?

Czakó Julianna: Még tartok attól, hogy tudok visszaállni, hogy tudom majd összeegyeztetni a babázást és a munkát, úgy, hogy minden jó legyen, és ne érezzem azt, hogy a kislányomtól veszem el azt az időt, amit a színházban töltök. Szerintem ez elég nehéz lesz, de igyekszem majd.

- Megkaptad a Junior Prima Díjat, de miskolci tartózkodásod alatt számos elismerést kaptál.

Czakó Julianna: Nagyon sokat, ezért is a szívem csücske Miskolc. De azt gondolom, ezek a sikerek nem csupán rajtam, a tehetségemen múltak, nem csak azon, hogy mennyire vagyok jó színész. Kellett ezekhez az is, hogy milyen szerepeket játszhattam, miket kaptam meg, és az is, hogy megszeretett a miskolci közönség. Fontos számomra az a támogatás, amit itt kapok. Hiszem például, hogy A kivilágos kivirradtig előadás más vidéki színházban nem tudott volna ilyen eredményt, sikert elérni, kellett ehhez az itteni közönség is.

- Ez az előadás azért jócskán túllépett a miskolci közönségen.

Czakó Julianna: Igen, de mindenképp kellett a sikeréhez az, hogy úgy robbanjon be, úgy induljon el, ahogy Miskolcon történt. Az adott erőt a továbbiakhoz. De ez nem csak erre az előadásra igaz. Első döbbenetes élményem volt, amikor a Kopasz énekesnőt játszottuk a Játékszínben, és a próbák alatt azt gondoltuk, minket felsóznak, elégetnek, kiűznek Miskolcról. És nem, még a nyugdíjas nénik is visítva nevettek, tapsoltak.

- Máshol nem ilyen a közönség?

Czakó Julianna: Nem ennyire nyitottak. Persze attól is függ, hogy milyen „színházi nevelést” kaptak. De ez a nyitottság nem jellemző, meg az sem, hogy ennyire szívügye legyen az egész városnak a színház.

- Említetted, nem a tehetségeden múlott a sikered, hanem a szerepeken. De azokat eljátszani tehetség kellett.

Czakó Julianna: Persze, de olyan sok tehetséges ember van.

- De attól te nem vagy kevésbé tehetséges.

Czakó Julianna: Nem. Nyilván sokat kellett dolgoznom ezért a sikerért, de vannak emberek, akik pontosan ugyanennyit dolgoznak, és mégsem jön a siker. Ezért mondom, a sok munka mellett, mert az ölembe azért nem hullt a siker, a szerencse is szerepet játszott.

- Fel kell frissíteni a korábban játszott szerepeidet?

Czakó Julianna: Igen. A Játék a kastélyban szövegét valamelyik nap elkezdtem magamban pörgetni, és volt egy pillanat, hogy elgondolkodtam a szövegen, meg a partnerem szövegén. De azért nagyon várom…

- A színészethez adott valami pluszt az anyaság?

Czakó Julianna: Igen, már a Játék a kastélyban előadást is egészen másképp próbáltam, pedig akkor még Lacival a mi kis közös titkunk volt, hogy babát várunk.

- Bensőségesebb volt a viszony?

Czakó Julianna: Persze az is, de egyébként is nagyon bensőséges a viszonyunk Lacival. De az egész olyan boldogsággal, mézzel volt leöntve.

- És megszületett a lányotok, anya vagy, nyilván ez megint más érzés, mint, amikor még csak vártátok őt. Ez jelent majd számodra pluszt a színpadon?

Czakó Julianna: Meglátjuk, biztos vagyok benne, hogy igen, de kíváncsi is vagyok arra, mit fog adni. Most azt érzem, hogy azok a dolgok, amiknek olyan nagyon nagy jelentőséget tulajdonítottam régen, amiért aggódtam, amin bosszankodtam, most semmiségnek tűnnek. Remélem, ez a lazaság megmarad.

- N. Szántó Rita -

[related-post post_id="3675445"]

[related-post post_id="3456016"]