„A pénzünk soha nem tart ki a hónap végéig”

Krasznokvajda - Miskolcra költözne a krasznokvajdai család, de ez nem olyan egyszerű.

Válaszút előtt áll a krasznokvajdai Új-család. Szeretnének új életet kezdeni Miskolcon, hiszen a fiuk odajár iskolába, a szülők is könnyebben találnának munkát a megyeszékhelyen, mint az abaúji kistelepülésen, ahol csak közmunkára vagy szezonális mezőgazdasági munkára számíthatnak. Nagy gondjuk azonban, hogy sok az adósságuk, jelenleg nincs pénzük, amiből elkezdhetnék miskolci életüket. A múlt héten náluk jártunk, ahol a feleség, Új Zoltánné Marika mesélte el, hogy kerültek ilyen nehéz helyzetbe.

– Négy gyerekünk van. A két nagylányom már felnőtt, kirepültek a családi fészekből. Mindketten kereskedők. Mert mi taníttattuk őket. És a két kisebbiket is taníttatni akarjuk, mert az az életcélunk, hogy minden gyerekünknek legyen valamilyen szakmája. A fiunk hegesztőnek tanul Miskolcon, de nem egyszerű. Reggel az 5-ös busszal kell indulnia, és mire hazaér, már este 6 óra is elmúlt. Mert ilyen rossz errefelé a közlekedés. A bérlete megvan, de ma is azért nem ment, mert nincs itthon ennivaló, amit vihetett volna magával. Egész nap meg nem lehet éhen!

Az iskolájából már jött is egy értesítés, hogy nagyon sok az igazolatlan hiányzása. Felhívtam az iskolát, elmondtam, hogy nehéz anyagi helyzetben vagyunk, azért hiányzik sokat Zoli. Azt mondták, megértik – sorolja a gondokat Marika.

Megtudjuk, a legkisebb gyerek most nyolcadikos, Homrogdra jár általános iskolába. Őt már nem szeretnék kivenni onnan, mert jól érzi magát, és jövőre úgyis középiskolás lesz. A miskolci Szemere Bertalan Szakgimnáziumba készül, a rendészeti képzés érdekli.

Sok a tartozásuk

Marika és férje, Zoltán közmunkásként dolgoznak a krasznokvajdai önkormányzatnál. Pénzüket olykor szezonális munkával egészítik ki. A asszony azonban legutóbb csak 36 ezer forintot kapott, mert az adósságukat vonják a fizetéséből. Marika nem is meri kimondani, mennyi a tartozásuk, de aztán mégis elárulja: közel egymillió forint körül lehet. Van benne közüzemi tartozás és kölcsönök is, amit azóta nagyon megbántak.

– Mindig azt mondom a gyerekeimnek, soha ne vegyenek fel semmilyen kölcsönt. Inkább kuporgassák össze a pénzt, ha valamit venni akarnak, de kölcsönt soha! – fogalmaz az asszony.

Mint mondja, pedig próbálkoztak sokat, hogy jobb helyzetbe kerüljenek. Azonban amikor a férje munkahelye megszűnt, nem tudták a számlákat fizetni, ezért kellett felvenniük a kölcsönöket is. Aztán Pest megyébe költöztek, hogy dolgozni tudjanak. Újpesten, a cérnagyárban kaptak munkát, de Marika vesebeteg lett, hazajöttek. A lakhatásuk sem megoldott. Van egy saját házuk, de ott a tartozások miatt kikapcsolták az áramot. Most egy olyan ingatlanban laknak, ami a Marikáé és négy testvéréé. A ház ugyan nagy, de rendkívül rossz állapotban van. A házaspár végigvezet a lakáson. A szobában a plafon alatt reped a fal, a spájzban szintén. A fürdőszoba falán ujjnyi rés tátong, besüvít a hideg szél és a csempe is pereg. Azt mondják, anyaghiányos az egész ház, azért megy tönkre.

Krumpli és hagyma

Tulajdonképpen lenne megoldás a család bajára. Beköltözhetnének az Ökumenikus Segélyszervezet Családok Átmeneti Otthonába Miskolcra, de ehhez is pénz kellene. Legalább annyi, hogy amíg munkát találnak, megtudjanak élni valahogy. A gyerekeknek meg kell venni a bérletet, ami havi 10 ezer forint, és élelemre is szükségük van. Marika sorolja, mi található most épp itthon: egy kis krumpli, egy kis alma, hagyma, valamennyi liszt és talán egy liter olaj.

– Van még ott egy üveggel, ugye? – kérdezi a fiát.

Zoli megnézi a konyhaszekrényben.

– Igen, még egy liter van – mondja.

A férj, Zoltán elárulja, a pénzük soha nem tart ki a hónap végéig, 15-e körül már kölcsönt kell kérniük. 145 ezer forintból élnek négyen, ennyiből kell megoldaniuk mindent. Hónap végén már ennivalóra sem nagyon futja, tüzelőre pedig egyáltalán nincs pénzük.

- Hegyi Erika -

Jól jönne a segítség

Marika egyelőre kilátástalannak tartja helyzetüket. Nagyon szeretnék megtartani kis házukat, azt felújítani, hogy a gyerekeknek legyen majd egy biztos pontjuk, ahová bármikor hazamehetnek. De lehet, hogy el kell adniuk, mert az azért kapott összeg kezdő részlete lehetne egy miskolci ingatlannak. A családnak szüksége lenne építőanyagra a felújításhoz, pénzre, hogy az új életüket el tudják kezdeni, és egy állatszerető gazdira, aki befogadná Bodri nevű pulikutyájukat és 7 nyuszijukat, melyeket hobbiállatként tartanak. Az állatokat ugyanis nem vihetik Miskolcra, a családok átmeneti otthonába. Azt azonban nem szeretnék, ha a nyulak az új gazda asztalán végeznék.