Sokcsillagosok – utógondozás a mókuskerekezés után...

Mezőkövesd - „Nosza, gondoltam, minden politikai irányultság nélkül alakítsuk meg a rendőrtábornokok egyesületét...” Interjú: dr. Bodrácska Jánossal, a Rendőrtábornokok Egyesületének elnökével.

Öregurak egyenes derékkal szambáznak a mezőkövesdi szálló parkolójában. Mindannyian golf­sapkában, katonás tartással, csomagokkal cipekednek a recepcióhoz. Messziről kiszúrom, nem akármilyen civilek. Nemrégiben még aligha mutatkoztak tányérsapka és rendőri egyenruha nélkül. Közülük is kimagaslik dr. Bodrácska János, a Rendőrtábornokok Egyesületének elnöke, Budapest egykori rendőrfőkapitánya. Itt az alkalom, hogy megtudjuk, mi célból alapították meg a tábornokok egyesületét. A volt fővárosi főkapitány mindig is kommunikatív volt, ma sincs másként.

Szóval miért alakult a Rendőrtábornokok Egyesülete?

Dr. Bodrácska János: Messzire nyúlnak a szálak. Az első intuíció pontosan 1994 karácsonya előtt fogalmazódott meg bennem. Miután ezer kollégának kiosztottuk a jutalmat, rögtön kiürült a Deák téri székházunk. Magányosan gyalogoltam fel a második emeleti irodámba, ahol már csak a titkárnő és a sofőr várt. Nem sokkal később különös és viharos körülmények között mentettek fel a szolgálat alól. Előtte egy hónapig családi úton voltam Amerikában, amikor hazaérve az első sajtótájékoztatón egy szerkesztőnő feltette a kérdést: mit szólok a felmentésemhez? Ura maradtam a helyzetnek, azt válaszoltam, hogy a belügyminiszter urat ismerve bizonyára először velem közli majd a döntését. Tévedtem. Dr. Pintér Sándor dr. Turós Andrást és Valenta Lászlót velem együtt azonnali hatállyal nyugdíjba küldte. Egyikünk se lelkendezett a hír hallatán. Ráadásul a döntés körülményei se voltak megnyugtatóak.

És emiatt alakult az egyesület?

Dr. Bodrácska János: Egyáltalán nem. Csupán a tények motiváltak. Ugyanis aki benne van a mókuskerékben, s megszokja, hogy éjszakánként akár 30 telefonhívást kap, és napi 48 órában készenléti szolgálatban van, nem egykönnyen vált. Nem örül a hirtelen jött semmi tevésnek, nem lelkendezik a váratlan szabadságnak. Akkor ismét eszembe ötlött a karácsonyi magányosságom. S kiderült, hogy a barátaim, a volt rendőri vezetők is hasonló utógondozási problémákkal küszködnek. Nosza, gondoltam, minden politikai irányultság nélkül alakítsuk meg a Rendőrtábornokok Egyesületét.

Feltételezem, hogy mint gyakorlott jogászok gyorsan bejegyeztették a társaságukat.

Dr. Bodrácska János: Ez egy tévedés. Míg a Vér és becsület egyesületét secperc bejegyezték, a mi a beadványunkon sokáig hezitáltak. Kikötötték, hogy fegyveres biztonsági szolgálatot vagy vagyonőrzést nem vállalhatunk. Noha mindenki tudta, hogy a jogszabályok erre egyébként se adtak volna lehetőséget. Nehezen akarták elhinni, hogy mi mindannyian csupán az egymás iránti barátságunkat, szolgálati múltunkat, közös emlékeinket akarjuk megőrizni egy szervezeti formában. S természetesen teljesen politikamentesen. Egyébként ebbe a csapatba csak két tag ajánlásával lehet bekerülni. Ez is garantálja a mindenkori kormányoktól a teljes függetlenségünket.

Sikerülhet?

Dr. Bodrácska János: Nos, Orbán Péter, az akkori országos főkapitány támogatásával sínre került az egyesület létrejötte. Egyszer, egyetlen egyszer próbált valaki politikai színt hozni az egyik közgyűlésünkön, de legidősebb tagunk, Ladvánszky Károly a legteljesebb katonai szigorral tette helyre az illetőt. Rászólt, leülhet.

Mi volt a téma a mezőkövesdi elnökségi ülésen?

Dr. Bodrácska János: Rajtam kívül jelen volt dr. Papp Imre nyugalmazott rendőr ezredes, dr. Berta László nyugalmazott rendőr vezérőrnagy, dr. Lantos Bálint nyugalmazott rendőr dandártábornok, az egyesület főtitkára és dr. Sutka Sándor nyugalmazott rendőr dandártábornok. Most szerkesztettük meg a júniusi velencei közgyűlésünk programját. Ez egyben olyan családi találkozó is lesz.

Szántó István