„Miféle kalandozásai voltak édesapámnak!”

Miskolc - Lenkey Zoltán fia reméli, hogy előkerülnek édesapja magángyűjteményekben lévő alkotásai.

Édesapám születésének nyolcvanadik évfordulója alkalmából rendeztük nemrégiben a Petró-házbeli kiállítást, illetve megemlékezést – jelezte Lenkey Zoltán grafikusművész második házasságából született Péter fia. Péter, emlékszem rá, mindössze ötéves, lányosan szép szöszke kisfiú volt, amikor elveszítette édesapját. Vajon emlékszik-e rá?

Követhető az alkotásain, hogy révbe ért.

Lenkey Péter

– Megmaradt pár hangfelvétel, a hangja ismerős, s beugrik néhány kép, vagy a kertben látom, vagy a hatalmas ablakokkal rendelkező műteremben – meséli. – A Petró-házbeli kiállítás jobbára a Herman Ottó Múzeum Miskolci Galériájának saját anyagából állt össze, négy képet adtunk mi hozzá, ezek már színesebb illusztrációk. Édesapám alkotásainak zöme fekete-fehér grafika, később tért át a több nyomólemezes színes rézkarcokra, majd a szép pasztellekre. (A kiállított munkák között néhány, az Észak-Magyarország számára készített grafika is látható.)

Meghatározó személyiség volt

– Hogy van-e kedvencem közöttük? – kérdez vissza. – Több is. A kis lovas, s általában a többi lovas képe.

A nemrégiben tartott emlékesten Kákóczky András, a Miskolci Galéria vezetője idézte meg a múltat, majd levetítették a Miskolc Televízióban 2008-ban készített riportfilmet is. Egyébként Kákóczky András művészettörténész a szakdolgozatát is Lenkey Zoltánból írta.

– Elég kevesen voltunk, aminek az is az oka, hogy édesapám pályatársai, barátai már szintén elmentek. A legközelebbiek voltak: Csohány Kálmán, Kondor Béla, Rékassy Csaba. A tágabb baráti köréhez tartozott többek között Feledy Gyula, s többen is a művésztelepről, köztük Seres János.

– Most már felnőttként úgy tartom, bár nyilván elfogult vagyok, de különböző reflexiók megerősítenek, hogy édesapám meghatározó személyisége volt a miskolci grafikai műhelynek. Az ő személyének, egyéniségének is szerepe volt abban, hogy Kondor Béla és Rékassy Csaba „lejöttek” Miskolcra, s hogy gyakran itt is alkottak. Nyitott ember volt, képes volt baráti kört szervezni – állítja a művész legkisebb fia. Merthogy három fia is volt Lenkey Zoltánnak. Az előző házasságából született Gábort és Balázst is együtt nevelték azután, hogy összekötötte életét Gaál Lenkével.

– Követhető az alkotásain, hogy révbe ért, vége lett az elbolyongós, bulizós korszakának, ekkor fordult a színes grafikák felé, sőt néhány színes pasztellképet is alkotott, érzékelhetően termékenyebbé vált. Jóllehet – s ezt anyám mesélte – egy idő után megvallotta neki, hogy az ő életében a művészet az első. Nem is tudom, az ő életében lett volna-e másik út – tudjuk meg Pétertől.

A 2008-ban bejegyzett Lenkey Zoltán Alapítvány – elnöke Kákóczky András, alelnöke Lenkey Péter – kuratóriumi tagja, Horváth Kinga grafikusművész közreműködésével 21 példányos albumot készített utánnyomatokból, az eredeti nyomólemezek felhasználásával. 2014-ben pedig a Herman Ottó Múzeum gondozásában jelent meg egy bibliográfia is, amelyből kiderül, milyen Lenkey-mű van magántulajdonban. Most, a 80. évfordulón azt határozták el, hogy olyan Lenkey-emlékkiállítást rendeznek, amelyen a lehető legtöbb, magángyűjtőknél lévő alkotást is felmutatnak.

Várják az alkotásokat

– Így lehetne teljes a paletta, amely megmutathatná, miféle kalandozásai voltak édesapámnak – mondja.

Az alapítvány nevében is arra kérünk mindenkit, akinek tulajdonában van Lenkey Zoltán-alkotás, jelezze azt Lenkey Péternek a 30/375-0949-es telefonszámon!

Szalóczi Katalin

Rövid, ám termékeny alkotói élet

Lenkey Zoltán (Miskolc, 1936. február 21. – Miskolc, 1983. április 15.) Munkácsy-díjas magyar grafikusművész, Miskolcon alkotott.

A ’60-as és ’70-es évek miskolci művészeti életének és a helyi művésztelepnek egyik meghatározó alakja volt. Munkásságát nagyban inspirálták Kondor Béla grafikái, Lenkey azonban líraibb alkat volt. Művei meditatív töltésűek, s egyfajta érzékeny moralitást fogalmaztak meg. Allegorikus, néha szürrealisztikus módon fejezte ki viszonyulását az emberi sorshoz.

Lenkey Zoltán minden művén érezhető az őszinteség, az átélés bensőségessége. Formanyelve artisztikusan árnyalt. Érzékeny körvonalú figuráit változatos foltmaratásokkal modellálta, néhol anyagbenyomásokkal ellenpontozta. Sajnálatosan rövid, ám igen termékeny alkotói időszakát jól példázza a Miskolci Galéria, a Herman Ottó Múzeum, illetve a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteménye is.