Film, egyszemélyes stábbal

Miskolc - Egyszemélyes stáb, ez egy ismert fogalom a film­gyártásban. S ilyen egyszemélyes stábbal készült A vásárhelyi zsidóság című dokumentumfilm is, amelyet a Cinefest dokumentumfilmes szakmai napján mutatnak be.

A stáb egyetlen tagja pedig Kerényi László miskolci újságíró, aki két éven keresztül (2011–2013 között) forgatta ezt a filmjét.

Egy maroknyi ember élete

„A film 69-évvel a magyarországi holokausztot követően készült, amikor a magyar társadalom, és benne a Hódmezővásárhelyi Zsidó Hitközség túl van megannyi változáson, amelyet a felszabadulást követő kommunista diktatúra és a rendszerváltozást követő évek szabadságot kínáló lehetőségei formáltak” – kezdte az alkotó. Hozzátette: „Mit hagyott rájuk a két diktatúra; üres zsinagógát, elhagyott iskolaépületeket és közösségi tereket, vegyes házasságokat, ateizmust, a valóság elhallgatását, útkeresést és egy kibeszélhetetlen űrt. A filmem arról szól, hogy ebből az állapotból hogyan áll fel egy magyar mezővárosi neológ zsidó közösség. Egy maroknyi ember életén keresztül mutatom be, hogy van e jövője a vidéki zsidóságnak. Hódmezővásárhelyen a kis lélekszámú zsidó közösség igyekszik a saját arculatát megfogalmazni, ők a hagyományos magyarországi neológia követői. Azt vallják, hogy nem szabad elveszíteni a magyar zsidó szellemi hagyományokat, amit az elmúlt században létrehoztak, követtek. Ezek a hagyományok, az ő gyökereik amiből ma táplálkozni lehet” – fogalmazott Kerényi László.

A dokumentumfilmben Raguczki Gábor, a hódmezővásárhelyi hitközség kántora kalauzolja a nézőt.

„Gáborral még Miskolcon ismerkedtem meg, korábban ugyanis itt volt kántor. Ő tudta, hogy a miskolci zsidóságról már készítettem filmet, ezért kértek fel arra, hogy a hódmezővásárhelyit is mutassam be” – mesélt a filmről az újságíró.

„Nem kell túlmagyarázni”

Kerényi László 1998-tól készít dokumentumfilmeket, ezekből tizenkettőt a Magyar Televízióban is láthattunk. Korábban fotóriporterként dolgozott a Déli Hírlapnál, majd a városi televízióhoz került, később önálló filmgyártásba kezdett.

„Ma már mindent egyedül készítek, részben olcsóbb így, másrészt nem kell hadakoznom senkivel, mások, más elképzeléseivel a filmgyártás során. Én ugyanis azt vallom, egy képet, egy filmet nem kell túlmagyarázni. Miközben a mai televíziózás a műsorok készítéséről szól, az a lényeg, hogy elemi iskolásnak tekinti a nézőt és mindent elmagyaráz neki. Azt gondolom, elég, ha a kép, az érzelmek hatnak a nézőre…” – vélekedett.

ÉM-NSZR