Kedvessé tenni…

Olyan szerencsés lehettem, hogy magam is adhattam munkát az elmúlt hetekben jó néhány diáknak. Valóban szerencse volt ez, hiszen remek munkatársakra leltem bennük. Egytől egyig szívesen fogadták és maradéktalanul el is végezték a rájuk bízott feladatokat. Elnéztem őket, és óhatatlanul eszembe jutott az az időszak, amikor középiskolásként magam is diákmunkát végeztem – és ugyanannyira élveztem, mint a „mi gyerekeink ”. Pataki Katalin írása.

Nagyon régen volt már: kimondani is sok, hogy idén ősszel a 45. érettségi találkozónk lesz. Könnyen kiszámolható hát, hogy 1966-tól 1970-ig tartottak középiskolai tanulmányaink az éppen a mi iskolakezdésünkre elkészült 2. sz. Ipari Szakközépiskolában, a Palóczy utcán. Az iskolaforma velejárója volt, hogy a szorgalmi időszakban heti két napon, a nyári szünetben pedig – ha jól emlékszem – hat héten át dolgoztunk. Egészségügyi osztály lévén, gyakorlatunkat kórházi és rendelőintézeti osztályokon teljesítettük, ahol felnőttként kezeltek, megbecsültek, szerettek bennünket. Nem mondom, hogy nem kellett időnként olyasmit csinálnunk, amihez egy felnőtt foga sem fűlött, de hát a munkahelyeken a pályakezdők is megjárják ugyanezeket a lépcsőfokokat.

Sokat tanultunk a diákmunka ideje alatt: számtalan türelmes és kedves felnőtt segítette az útjainkat. Természetes tehát, hogy most, a fordított helyzetben én is igyekeztem kedvessé tenni a munkát a mai diákok számára. Remélem, ők is így érezték és továbbadják majd, ha felnőtt dolgozók lesznek.

- Pataki Katalin -

Elkél a diákok dolgos keze Mezőcsáton is

Mezőcsát - Diákok dolgoznak napi hat órában, irodai és statisztikai munkákat végeznek. tovább »