Rászakadt a csillár a Tündérkertre

Miskolc, Pécs - Szinte leszakadt a Pécsi Nemzeti Színház csillárja, akkora tapsvihar és hujjogatós ováció fogadta POSZT (Pécsi Országos Színházi Találkozó) versenyprogramjában szereplő Erdély – Tündérkert című előadást.

A Miskolci Nemzeti Színház sodró lendületű történelmi drámája, melyet Móricz Zsigmond azonos című nagyregénye alapján Ari-Nagy Barbara írt színpadra, s Keszég László rendezett az első reakciók szerint teljesen magával ragadta a pécsi közönséget. Görög László, a miskolci színház Jászai-díjas színművésze, aki több szerepet is alakít a drámában, meg is jegyezte, hogy ekkora sikerhez nincsenek hozzászokva. Az otthoni közönség még sohasem fogadta ekkora örömujjongással az Erdély – Tündérkertet. Pedig, mint utóbb kiderült, a körülmények nem igazán kedveztek annak, hogy a produkció teljes fényében ragyoghasson fel a pécsi és a szakmai közönség előtt. Ugyanis a kiváló rendezés egyik legfontosabb szcenikai bravúrja a forgószínpad, melynek mozgása az anyaszínházban több sebességen működik, ezzel ritmusában, struktúrájában is meghatározó. Pécsett azonban csak egy és viszonylag lassú mozgást lehetett kicsikarni a technikából, ami bizony nem vált a szerda esti előadás javára. Aki azonban itt – Pécsett – látta először az Erdély – Tündérkertet, annak ez nem tűnhetett föl, de mint a Bethlen Gábort alakító Zayzon Zsolt kifejtette, a játszókat bizony roppantul zavarta ez az új helyzet, s az is, hogy a kiválóan működő, minimalista díszletben játszódó cselekmény szereplőit nem sikerült ugyanolyan kifogástalanul bevilágítani, mint otthon.

Zayzon Zsolt | Fotó: Ebner Béla

Az első nézői reakciók – mint arról már szót ejtettünk – igencsak pozitívak voltak, de annál árnyaltabban fogalmaztak az ítészek az előadást követő reggelen, amikor is – a POSZT szokásaihoz híven – szakmai beszélgetésen váltottak szót a látott produkcióról. A Lévai Balázs által moderált beszélgetésben Sándor L. István színikritikus egyértelműen nagyon magasra értékelte a miskolciak Erdély – Tündérkertjét, különös tekintettel arra, hogy a dramaturg, Ari-nagy Barbara milyen emberfeletti és kiváló munkát végzett, amikor a nehézkes és súlyos alapműben rendet vágott, s hibátlan, a Shakespeare-i királydrámákra hajazó érvényes színdarabot írt.

Ezzel szemben Kovács Balázs kritikus – hangsúlyozva, miszerint magas színvonalú előadást láthatott a nagyérdemű – hiányolta a valós emberi szituációkat, s leginkább történelemkönyvként, historikus tablóként értékelte a miskolciak munkáját.

A bíráló megjegyzésekre válaszolva a rendező, Keszég László Szegfű Gyulát idézve - miszerint Magyarország legnagyobb tragédiája, hogy Mohács után nem volt képes egyetlen királyt választani, hanem hirtelen két uralkodója lett az országnak, ezzel véglegesen kettészakítva azt – arra világított rá, hogy a máig ható megosztottság megmutatása volt az elsődleges célja a dráma színrevitelekor. Tette ezt úgy, hogy mozaikszerűen kapcsolta egymáshoz a jeleneteket, melyeken belül a játék ritmusa a lassútól a gyors felé mozdul, mint afféle lendkerék.

Harsányi Attila és Ullmann Mónika jelenete | Fotó: Gálos Mihály Samu

Természetesen szó került a színészek munkájáról is. Abban mindenki egyetértett, hogy igazi közös társulati munkát csodálhatott meg a publikum, melyben az abszolút főszereplő, Harsányi Attila kimagasló színészi teljesítményt nyújtott, hatalmas erőket megmozgató alakításában, mint Báthory Gábor. A női szerepek közül az ítészek Györgyi Anna egyenes derekú, megalkuvást, hazugságot nem tűrő alakját tartották a legfigyelemreméltóbbnak, Báthory Gábor feleségének szerepében. E mellett emlékezetes alakításokkal örvendeztette meg a pécsi közönséget Ullmann Mónika és März Fruzsina is. Azok közül a színészek közül, akik az előadásban több bőrbe is belebújtak, kimagaslott Görög László és Szegedi Dezső színpadi jelenléte.

Az Erdély – Tündérkert záró jelenetében a játszók már mindennapi – sőt aznapi – civil ruhájukban jelennek meg a színen. A pécsi bemutató estéjén a Bethlen Gábort remekül hozó Zayzon Zsolt egy Superman-es pólót viselt, melynek felvétele – mint utólag elmesélte – tudatos fricska volt, melyet értékelt is a POSZT közönsége. Azt még nem tudni, hogy a zsűrik – szakmai, színész és közönség zsűri - hogyan értékelik majd a Miskolci Nemzeti Színház produkcióját, az azonban érezhető Pécsett, hogy díjesélyes előadásról beszélünk.

- Ebner Béla -