A felnőtteknek munkát, a gyerekeknek esélyt!

Pere - A SZIA azt szeretné, ha a pereiek büszkék lennének a településükre és magukra is.– Sok kritika ért bennünket, amikor azt mondtuk egy településre, hogy többszörösen hátrányos helyzetű. Mert minden egyes település komoly értékekkel, emlékekkel rendelkezik, és az ott élő emberek szeretnének büszkék lenni lakóhelyükre. Ez az az érzés, amiért tenni érdemes. És mi meg is tesszük. Ha a kistelepülésen élők segítséget kapnak, ők maguk is szívesen hozzáadják a saját munkájukat – hangsúlyozta lapunknak Talyigás Katalin szociológus, a fővárosi Szociális Innováció Alapítvány (SZIA) ügyvezetője.

Annak kapcsán beszélgettünk vele, hogy az alapítvány InDaHouse Hungary csoportjának önkéntesei 2014 nyara óta járnak Perére. Programjaikkal szeretnék kompenzálni a gyerekek és felnőttek életében azokat a hátrányokat, amelyek amiatt érik őket, hogy egy eldugott, északkelet-magyarországi faluban élnek.

A perei önkénteskedés azonban évekkel ezelőttre nyúlik vissza.

Kidolgozta

– A SZIA az elmúlt 10 évben az encsi kistérségben dolgozott. Biztos kezdet programoknak és a közösségi házaknak nyújtottunk segítséget. Rendkívül jó és erős kapcsolatot alakítottunk ki több kistelepüléssel is. A legfőbb kérdés mindig az volt, hogyan lehetne kilábalni a szegénységből – mesél a kezdetekről a szociológus. – Az alapítvány elnöke, Hegyesi Gábor az ELTE-n tanította a szociális munkás és szociálpolitikus hallgatókat, amikor az egyik tehetséges tanítványa, Benkő Fruzsina elhatározta, hogy ő minden szabadidejét és energiáját a perei programba fekteti. Csatlakozott a SZIA-hoz, és kidolgozta projektet, ami több lábon áll. Az egyik cél, hogy önkéntesek segítségével javítsanak a Perén élő gyerekek helyzetén. Olyan tudással, képességekkel és lehetőségekkel kapcsolják őket össze, ami a sikeres továbbtanulásukhoz szükséges – sorolja Talyigás Katalin.

Munkacsoportok

A program részeként karácsonykor a budapesti Toldi Gimnázium tanulói fogadták a perei gyerekeket, akik a főváros több nevezetességét is megismerték. A szociológus úgy fogalmaz: életre szóló élmény volt számukra.

Aztán megalakultak a különböző munkacsoportok. Az egyik például épületfelújítással foglalkozik. A perei görögkatolikus parókiát ugyanis megkapta az alapítvány 10 évre, hogy itt lakhassanak az önkéntesek. Van olyan csoport, amelyik az asszonyokat segíti, egy másik az adománygyűjtésért felelős, egy harmadik pedig a nyári táborért. Az adományokat iskolakezdésre gyűjtik a perei gyerekeknek, a tábor pedig júliusban lesz, ahol közösen tevékenykedhetnek majd az önkéntesek gyerekei a kistelepülés gyermekeivel. Egy másik munkacsoport megtervezte a falusétát. Ez azt jelenti, hogy az ideérkező vendégek a pereiek segítségével 1,5–2 órás sétát tesznek a kanyargós utcákon. Közben megismerik Pere krónikáját, a falu házainak, embereinek történetét.

– Nagy siker volt, amikor az Erasmus programban részt vevő 20 külföldi diák látogatott el Perére, akik a séta végén meghatódva mondták, ők biztos, hogy visszajönnek ide – meséli a szociológus.

Végül úgy összegez: legfőbb célunk, hogy kinyissuk a világot a Perén felnövő gyerekek számára, és munkalehetőséget teremtsünk az ott élő felnőtteknek. Úgy gondoljuk, hogy ha minőségi programokat és az élet minden területén sikeres önkénteseket viszünk a faluba, akkor a most felnövő generáció továbblát majd a falu határánál, és felnőttkorában több eséllyel rendelkezik majd.

– Mindez azonban nem jöhetett volna létre Blaskó István polgármester nyitottsága nélkül – teszi hozzá.

- Hegyi Erika -

Pere község és a valóság

Perén ma körülbelül 350 ember él. Aki a legkisebb erőforrással is rendelkezik, elhagyja a falut és máshol próbál szerencsét. Az idősek és a többségében roma családok maradnak. A falu lakóinak fele nyugdíjas, a gyerekek kétharmada roma származású. Mindössze 17 állás van, aminek a felét az önkormányzatnál található státuszok (polgármester, jegyző, óvónők), a másik felét pedig egy helyi családi vállalkozás teszi ki. A többieknek a közmunka jelenti az egyetlen lehetőséget.