Osi, aki "gyártja" a jókedvet

Miskolc - Színész, de mellette minden héten rendel, hogy gyógyuljanak a gyerekek.„Nem szeretnék szántani, de Carlos Santana” – ez csak egy azon több száz szóvicc közül, amelyekkel Osváth Tibor Osi nap mint nap szórakoztatja a Facebookon ismerőseit. Ráadásul ez a kedvenc poénja, de nem csak a barátainak lehet ismerős, hanem azoknak is, akik látták a Miskolci Nemzeti Színházban a Padlás című előadást. A rendező ugyanis beépítette a műbe a szójátékot, mégpedig Osi szövegeként, aki robotot alakít a darabban.

Nehéz lenne megnevezni, hogy mivel is foglalkozik Osi, ha annyit mondunk színész, akkor keveset árultunk el róla. Talán a legkifejezőbb, ha jókedv-gyártónak tituláljuk, hiszen mindent azért tesz, hogy jókedvűnek, boldognak lássa maga körül az embereket. Azért lett színész, azért ír vicceket a közösségi oldalra és azért lett „doktor”.

Osi 1983-ban, 14 évesen állt először a Miskolci Nemzeti Színház színpadán. Akkor Ibsen: Peer Gynt darabjában statisztált. „A Kossuth Gimnáziumba jártam, iskolarádiós voltam és tagja a diákszínjátszó körnek. A színházba statisztákat kerestek, jelentkeztem és beválogattak” – emlékezett vissza. Azóta szinte el sem szakadt a színháztól. Az érettségi után a színművészetire felvételizett, de a harmadik rostán kiesett, többet nem is próbálkozott. Az élet azonban másképp rendezte: a Magyar Színész Kamara tagjai megnézték a színház Dürrenmatt: Az öreg hölgy látogatása című előadását, amiben Osi Tobyt alakította. A kamara tetszését elnyerte, színész II. oklevelet kapott, azaz segédszínész lett.

Majd jött egy 12 éves kitérő: a MALÉV miskolci irodájában helyfoglalási ügyintéző lett. Persze szigorúan a színház mellett.

„Egy picit mi is belehalunk…”

És akkor ismerjük meg dr. Tik Takot is: Osi ugyanis egy évtizede a Piros Orr Bohócdoktor alapítvány tagja, ő is bohócdoktor. Minden héten rendel, hol a miskolci, hol a nyíregyházi gyermekkórházban. Elmesélte, hogy mennyire közel kerülnek a kisbetegekhez, hiszen hetente találkoznak velük, bóhocvizitet tartanak. „A főszlogenünk: a nevetés gyógyít. Az orvosok szerint is sokat segítünk, azt szokták mondani, mi vagyunk a fény a GYEK-ben” – meséli.

A kisbetegek pedig ragaszkodnak a bohócdoktorhoz. „Volt egy leukémiás kisfiú, aki a steril boxba is magával vitte a közös képünket. Megható volt, amikor megláttam az ágya mellett” – emlékezett vissza.

Persze a bohócdoktor vizit közben nevet, vidám, de a kisbetegek sorsa megérinti, sokszor erőt kell vennie magán egy-egy „rendelés” után, hogy újra mosolyogni tudjon. „Ha elvesztünk egy gyermeket az nagyon nehéz, egy picit mi is belehalunk...” – mondja.

„De szerencsére vannak, akik meggyógyulnak. Az utcán sokszor összefutottam már velük. A gyerekek nem ismernek fel, ők dr. Tik Takot ismerik. Nem is szeretném, ezt az illúziót összetörni, ezért csak kacsintok a szülőre, és boldog vagyok...” – mesélte.

ÉM-NSZR