„Én nagyon rosszul döntöttem"

Miskolc - Az éjszakai diszkók és a drog világáról vallott nemrég Ferenc, aki maga is megjárta poklok poklát.Megdöbbentő vallomás az éjszakai diszkók életéből, arról, hogy lesz drogfüggő egy fiatalember, akinek pedig esze ágában sem volt szereken élni, és megdöbbentő vallomás arról, mennyi lelki erő kellett ahhoz, hogy ismét normális életet éljen.

November elején tartott előadást Miskolc középiskolásainak Zsebeházi Ferenc a Fazekas Általános Iskola tornatermében a „Legyetek jók, ha tudtok!" komplex bűnmegelőzési modellprojekt keretében. Előadásának címe: Amit nem mondanak el neked a dílerek! Előadását már számos középiskolás hallotta az elmúlt években, Ferenc ugyanis, amikor végre tiszta lett, elhatározta, elmondja élményeit a diákoknak, ha lehet, minél többnek. Mert azt feleslegesen tanácsolná nekik, hogy „ne drogozzatok", de ha őszintén beszél a drogozás árnyoldalairól is, talán jól döntenek.

A diszkóban

– Minden a diszkóban kezdődött. Egy lelki válság után, ahelyett, hogy leültem volna tisztázni a dolgokat, a barátaimmal elmentem szórakozni. Rosszul döntöttem – vallotta be.

Mert az éjszakai élet rengeteg veszélyt hordoz. Ferenc nagyon vidám társasággal találkozott a diszkóban. Szórakoztak, nevettek, ölelgették egymást, úgy tűnt, mintha nagyon szeretnék egymást, felhőtlennek látszott a boldogságuk.

– Hamar megtudtam, hogy miért olyan „boldogok" ezek a fiatalok. Partidrogokat szedtek. Kínáltam engem is, de nem fogadtam el. Azt mondtam, és csak szórakozni akarok, mást nem. De aztán láttam, hogy amikor vége lett a diszkónak, senkinek nem lett semmi baja. És ott bujkált bennem a kíváncsiság is. Vajon milyen az az érzés? – mesélte Ferenc.

Egyszer aztán ő is bevett egy bogyót.

– Nagyon jó érzés volt! Szabadnak éreztem magam, öröm szállta meg a lelkemet, és arra gondoltam, vajon miért tiltják ezt, amikor olyan fantasztikusan jó. A következő héten bevettem még egy bogyót. Akkor már függő voltam.

Az újabb és újabb adaghoz azonban pénz kellett. Ferenc először „átadó" lett, majd maga is dílerré vált.

A parkolóban

A lányokat használta csalinak. Úgy hívta őket, hogy marketingbabák. A diszkóban vidáman, feltűnően és felszabadultan kellett táncolniuk, hogy mások is lássák, milyen boldog az, aki beveszi a bogyót. Hiszen teríteni kellett a szert.

Ferenc elárult még egy rettenetes dolgot az éjszakai életről: a fiúk és lányok is teljesen elveszítették az önbecsülésüket. A drogok hatására szinte semmit nem jelentett számukra a szex, volt olyan lány, aki egy éjszaka 10 fiúval is elment a diszkó melletti parkolóba. És erre másnap nem is emlékezett.

– Szörnyű, de így volt: számomra akkor többet jelentett, hogy kimegyek pisilni, minthogy szexelek egy lánnyal – fogalmazott Ferenc. – És közben azt is gondoltam, hogy sikeres vagyok, hiszen van pénzem, van csillogás, boldog vagyok, és a barátaimmal is szeretjük egymást. De közben lefogytam 45 kilósra, és jöttek a para érzések. Az egyik barátomat letartóztatták, kapott 15 évet, a másik meghalt, a harmadik felakasztotta magát, a negyediknek leállt a veséje és a szíve, az ötödik pedig mély depresszióba süllyedt. Akkor már azt gondoltam: milyen jó azoknak, akik soha nem nyúltak a szerhez. Én pedig tudtam, hogy egyféleképpen lehet kijönni ebből: ha hátat fordítok a drognak. Én ezt tettem. Ha nem ezt teszem, most nem állhatnék itt előttetek – fejezte be hátborzongató történetét Ferenc.

ÉM-HE