Az oszteoporózis fő veszélye a csonttörés

Miskolc - A csontritkulás nem váratlanul, egyik napról a másikra alakul ki , ezért bőven van idő a megelőzésre és a kezelésre.Bár a betegség létrejöttét mintegy 70-80 százalékban genetikai tényezők szabják meg, a többiben van lehetőség az öröklött hajlam enyhítésére, befolyásolására, és ezzel élnünk is kell, szögezte le dr. Tamási László főorvos, akit a csontritkulással kapcsolatos összefoglalásra kértünk.

A csontritkulás lényege a csonttömeg csökkenése, ezáltal a csont szilárdságának gyengülése, ami törés kialakulásához vezet. Ez a betegség fő veszélye.

A csont bontása és építése állandó folyamat. A méhen belüli fejlődéstől kezdve a 20– 22. évig a csontépítés üteme meghaladja a csontbontást. A csontváz és a csonttömeg fokozatosan nő, amit a növekedési hormon és a nemi hormonok szabályoznak. Amíg a nemi hormonok megfelelő mennyiségben termelődnek (nőknél a változás koráig), addig a csonttömeg nem csökken. (Férfiaknál a nemi hormonok termelődése később és lassabban szűnik meg.) Ezt követően a csonttömeg évente 1-3 százalékkal csökken. Ha elér egy kritikus értéket, a csont jelentősebb erőhatás nélkül is eltörhet.

Az oszteoporózisra három töréstípus jellemző: alkar-, csigolya- és a csípőtáji törés. A megelőzéssel és a kezeléssel e súlyos következmények elkerülése a cél.

Csontritkulás gyanúja esetén az orvosi vizsgálat magában foglalja a korábbi esetleges betegségekről való tájékozódást, s a fennálló panaszok értékelését: röntgen vizsgálattal és csontritkulás-méréssel, vér- és vizeletvizsgálattal. Csak ezek összegzése alapján állapítható meg a csontritkulás és deríthető fel az ok. Ezt fontos hangsúlyozni, mert sokszor tapasztaljuk, hogy csupán a csontritkulás-mérés eredménye alapján próbálnak véleményt kérni állapotukról a betegek.

A csonttörések jelentősen rontják a beteg életminőségét. Szövődményei révén halálhoz vezethetnek, jelentős anyagi ráfordítást igényelnek mind a társadalom, mind a család számára.

ÉM-SzK