2012.10.26. 07:58
Nézőpont: Félidő
<em>Mintha nem született volna még meg a felismerés, hogy az őszinteség hiánya rövid távon sem kifizetődő</em>. <strong>Bujdos Attila írása</strong>.
Mintha nem született volna még meg a felismerés, hogy az őszinteség hiánya rövid távon sem kifizetődő. Bujdos Attila írása.Van az a bájos történet, sokan ismerhetik, hogy széles mosollyal az arcán kérdezi valaki az üzletben az eladót: „megismer”? „Ne haragudjon, de nem…” A mosoly már fülig ér: „na, és így?”. „Még mindig nem rémlik. Segítsen, kérem…” „Én vagyok az, a kedves vevő…”
Nekem azért tetszik ez, mert bár derűsen, de végtelenül pontosan is mesél az egyáltalán nem normális, ugyanakkor sajnálatosan ma már hétköznapi helyzetről, ami miatt az ember oly gyakran érzi teljesen fölöslegesnek magát a legkülönbözőbb szituációkban: valami anélkül is képes megtalálni a működése értelmét, hogy különösebben szükségét érezné a létezése okát adó tényező jelenlétének.
Olvasom például a miskolci közgyűlési frakcióvezetők mondatait (Észak-Magyarország, 2012. október 25.), amelyeket abból az alkalomból fogalmaztak, hogy nagyjából most van félidőben ez az önkormányzat. Érdekes olvasmány, ha mondjuk, a politikai kommunikáció természetéről akarnánk töprengeni: miért kell az ilyesminek úgy kinéznie, mint a felületes könyvelésnek. Mi az értelme az ilyen összegzésnek? Úgy értem, az értelmes és hasznos cselekvés korlátait az ellenfél létében és munkájában megjelölő önigazoláson túl. Elhiszem, hogy ezek kötelező körök, hogy ezek ráadásul a közlés sémái – jó ideje egyébként mindenki így is beszél mindenfelé, aminek persze kétség kívül megvan az a praktikus haszna a beszélő számára, hogy közben nem kell szóba hoznia, amit éppen ő barmolt el, akár hatalmon, akár ellenzékben.
Mintha nem született volna még meg a felismerés, hogy az őszinteség hiánya rövid távon sem kifizetődő, vagy ha megszületett, még nem számít. Például, mert a közönségnek így is jó (felteszem, van ilyen közönség), vagy, mert a közönséget már régen nem is érdekli ez a fajta politikus beszéd (jó okkal hihetjük ezt is, a közvélemény-kutatások adatai alapján).
Lehetne-e politikusoknak másként is beszélniük? Szerintem ez nem kérdés: lehetne. A gond az, hogy nem igazán látni olyanokat, akik akarnának, és tudnának is őszinték lenni. És az őszinteségbe a közönséggel való párbeszédet, a magyarázó számadást is beleértem most: „ezt tettük, kedves emberek, ez így és így szolgálja a ti érdeketeket, azáltal lesz jobb nektek, hogy…” Szóval, hogy ne kelljen külön szólni, hogy ne csak választáskor legyünk szem előtt: „mi vagyunk azok, a kedves választók”.
