Különös helyszíneken ünneplő miskolciak

A Búza tér környékén nem csak a karácsonyfa-árusok standjai körül, a talponállókban is nagy a tolongás. Most is nagy a keletje a kommersz rövid- pohár sör párosnak, és a jó öreg „kocsmabútorok” éppúgy ott ülnek a bárpultot támasztva vagy a játékgép gombjait nyomkodva, mint más hétköznapokon. A helyiség alkoholgőzbe és cigarettafüstbe burkolózik, csak a pultos kedvetlenebb talán, mint máskor. Nincs nagy kedve dolgozni az ünnep idején.

„Ebben az időszakban sem csökken a forgalmunk, hiszen hozzánk főleg az idősebb korosztály jár” - mondja el a középkorú asszony, aki régi motoros a szakmában. „Vannak rokkantnyugdíjasok és nyugdíjasok, munkanélküliek, néha egy-egy hajléktalan is betéved” - mondja. Az egyik asztalnál ülő férfi már láthatólag nem az első sörén van túl ma. Az alkohol alaposan felvágta a nyelvét, szívesen mesél róla, miért ül már több mint egy órája a kocsmában (és láthatóan még nem akaródzik menni neki), ahelyett, hogy a családjával lenne. „Mert piás vagyok” - közli. „A feleségem elvált tőlem, nála van a gyerek is, akkor meg mit üljek otthon egyedül?” - vonja meg a vállát.

Egy neve elhallgatását kérő férfi egy kaszinóban dolgozik, és ő sem számol be arról, hogy az ünnepek idején pangást tapasztalna a rulettasztal és a félkarú rabló körül. „Mit érdekli ezeket a karácsony!” - nevet. „Azért kevesebben vannak, mint máskor, de a törzsvendégeink most sem maradnak el. Itt jól érzik magukat. Mindenki ismeri őket, szót válthatnak egymással, néhány ezer forinttal elüldögélnek a gépek mellett” - közli az eszményi karácsony receptjét.

Gizi néninek minden vágya, hogy odahaza legyen, de akárhogy próbálkozott, a doktor úr nem engedte meg. Az idős hölgy hónapok óta kórházban fekszik, és bár stabil az állapota, nem tudná ellátni magát falusi kis otthonában. „Jön a család hozzám, ennek nagyon örülök, de nem jó itt” - panaszkodik. Az éjjeli szekrényen egy feldíszített kis fenyőág pótolja a karácsonyfát, az ablakpárkányon pedig egy szegfűszeggel teletűzdelt narancs árválkodik. „Nagyon unatkozom, olvasni nem bírok sokáig, nem jó már a szemem, csak a gyerekeket várom” - sorolja az idős asszony.

A hajléktalanszállón sem lehet kevésbé szomorú ünnepelni, gondolhatnánk, bár Kreffly Gábor szavait hallva ez nem is olyan biztos. „Sokan vannak bent karácsonykor, de ennek nem az ünnephez, inkább a téli időjáráshoz van köze. Múlt héten rendeztük meg a Mindenki Karácsonya rendezvénysorozatot ünnepi menüvel és műsorral, ahogy dukál” - tájékoztat Kreffly Gábor, a Magyar Vöröskereszt B.-A.-Z. Megyei Szervezete Hajléktalanokat Gondozó Központjának intézményvezetője. „Kétszázötven adag töltött káposztát készítettek a szakácsaink, azután a kollégák és a művészi hajlamú hajléktalan emberek énekeltek, szavaltak, gyönyörű műsort adtak elő. Igazán megható volt, milyen lelkesen készültek, próbáltak, gyönyörűen felöltöztek” - mesélte. „Azután bejglit kaptak, egy pohár bort és mindenkinek készítettünk egy-egy csomagot is. Ezekbe főleg hasznos holmik, például pólók, tisztálkodószerek, gyümölcsök kerültek.” Kreffly Gábor elárulja a szilveszteri menetrendet is: „Éjfélkor pezsgőt bontunk, virslit főzünk, és valamivel korábban kétszázötven adag kocsonyát készítünk. Megadjuk a módját.” Szerinte mindez nagyon fontos, hiszen a hajléktalanok számára ez a közösség jelenti az életteret, az érzelmi hálót, némi pozitív töltetet. Mindennek ellenére ő sem gondolja másként, mint hogy a karácsony nehéz időszak lelkileg a hajléktalanok számára. „Ilyenkor ők is szentimentálisabbak, magukba szállnak éppúgy, mint bárki más. Az ünnep negatív oldala viszont az alkoholfogyasztás, az ittasság, amivel a depresszív hangulatot, a szomorúságukat próbálják csillapítani. Néhány éve valaki fel is akasztotta magát. De szerencsére ez azért nem jellemző.”

Sajnos nem mindenki hajlandó elfogadni a hajléktalanszálló oltalmát, az utcán is látni ilyenkor fedél nélkülieket. „Őket nehéz becsábítani, mert nem érinti meg őket a közösségi élet, elvannak magukban” - fogalmaz Kreffly Gábor. „A tea-járatunk három helyszínen várja őket forró teával és zsíros kenyérrel egészen márciusig” - tájékoztat. Ezen kívül az Utcai Gondozó Szolgálat és a Diszpécser Szolgálat is azért dolgozik a nap huszonnégy órájában, hogy azokat se érje baj, akik nem a családi asztal mellett, hanem otthon és szerettek nélkül ünneplik a karácsonyt.