Öt érdekesség Miskolc történetéből

Ezúttal öt érdekes történetet hozott Reiman Zoltán városunk korai történetéből. Vajon honnan ered Miskolc elnevezése? Mikor említették először? Hol voltak városunkban a vesztőhelyek? Három, ma már nem létező település Miskolc környékéről. Miért így néz ki Miskolc címere?

Reiman Zoltán

Az avasi templom Mickolc egyik jelképe

Városunk nevét Anonymus „Miscoucy”-nak írta. A következő évszázadok folyamán találkozhatunk a „Miskouc”, „Miskoch”, „Miscovcy”, „Miscocii”, „Myskolch”, „Miscouz”, „Miscoz”, „Miskoult” névvel, leggyakrabban azonban a „Miskoucz” a használatos, egészen a XVI. századig. Attól kezdődően azonban már a Miskolcz. De hogyan került az „l” betű a városunk nevébe? Mint látjuk, az „l” 500 évig nem szerepelt településünk nevében. Persze, ennek is megvan a magyarázata.

„Országszerte elterjedt szokás – ugymond, – hogy a közbeszéd a mássalhangzó előtti »l«–et, pótló nyujtással elenyészteti: vóna, vót, nyócz, kőt, kél, meghót stb: e helyett volna, volt, nyolcz, költ, kelt, meghalt. De ez utóbbi így is tartja magát vót és volt, kel és kelt. [...]” (Dr. Szendrei János: Miskolcz város története és egyetemes helyiratai I. [Miskolc, 1886, Miskolcz város közönsége], 85.)

Szendrei János, Miskolc monográfusa a 19. század végén sajnálatát fejezi ki a legújabb „divat”, a „c”-vel „z” nélküli írásmód miatt. Azt mondja, hogy legalább a helynevekben meg kellett volna hagyni azokat, hiszen „egy darab történelmet képviselnek.” Azért azt hozzátenném, hogy ezeket a sorokat 1886-ban írta, akkor még bőven a „cz”-s írásmód volt érvényben. Csak a húszas évek elejétől lesz érvényben a „c”-s írásmód, azaz a mai Miskolc.

De honnan ered a Miskolc név? Mit jelenthet?

„A Miskoucz, Miskocz név kétségtelenül tősgyökeres magyar családi vagy nemzetségi név, amely család, elfoglalván azt a földterületet, az róla Miskolcznak neveztetett.”
(Dr. Szendrei János: Miskolcz város története és egyetemes helyiratai I. [Miskolc, 1886, Miskolcz város közönsége], 85.)

A Bors nemzetség szerint ezt a területet „de genere Miskoucz” vagyis a Miskoucz nemzetségbeliek birtokolták. Anonymus 1173 körül a Gesta Hungarorumban „que nunc uocatur Miscoucy”-ként nevezi, vagyis ők illették elsőként ezen a néven a területet.
A Bors nemzetség adta a vármegye nevét, amely rokonságban állt a Miskóc nemmel.

A Váradi regestrum 1219-ben említi először a tapolcai apátságot és a Miskolc (Miskóc) nemzetséget.

„A nyíri izmaeliták által vádlott vámosi és tapolcai jobbágyok tisztázzák magukat: Illés és Péntök nyíri szaracénusok kezet fogva több másokkal rablásról vádlották Márton ispán vámusi jobbágyait … nem különben a Bors – Miskolci had tapolcai monostorának tapolcai jobbágyait …”
(bazleveltar.hu – A Tapolcai apátság és a Miskolc nemzetség első említése)

Ekkor említették először írott forrásokban Miskolc nevét, ezért különleges ez a részlet. Városunk alapításának pontos dátumát sajnos nem ismerjük.

Hol voltak városunkban a vesztőhelyek?

Az bizonyosnak látszik, hogy három helyen történt a kivégzések legtöbbje Miskolcon. A Tetemváron, az Avason és a város piacán.

A Tetemváron található az Akasztó-bérc, vagy régi nevén Akasztó-domb. Mint arra a neve is utal, nagyon sok kivégzés történt ezen a helyszínen, erre dokumentált adataink is vannak. Itt hajtották végre a kötél általi halálra ítélteken az akasztást. Arról is vannak adatok, hogy a káromkodók kivágott nyelvét ide, az akasztófára szögelték fel, elrettentés céljából. Sőt, nagy bizonyossággal állíthatjuk, hogy a kerékbe törések is itt történtek.

A Hóhér-bástya szerepéről viszont nincs információnk, az elnevezése azonban sokatmondó, véleményem szerint városunk az írott forrásokban még nem említett, korábbi időszakában ezen a helyen végezték ki a bűnösöket. Ez a terület egyébként az Avason található.

A város piacán – ez a mai Városház tér környékére értendő – nagyon sokféle büntetést hajtottak végre, nem csak kivégzéseket. Ilyen volt például a botütés, a korbácsolás vagy az erkölcstelen életet élőknek a hajuk levágása. De itt végezték a „városból való kicsapatást” is.

Az egyházi büntetéseket az avasi templom Fekete székében hajtották végre a legtöbb esetben, ide kerültek az egyházi szabályok ellen vétkezők.

A boszorkányégetéseket a Pece medrében hajtották végre. (Ebben az esetben még jól is jött a patak időszakos volta.) De nemcsak az égetések, hanem az egykori Nyakvágón történő pallos általi lefejezések helyszíne is a patak medre volt. Sőt, a forrásvölgyi Pece-ág egy részét egykoron Vágás-Pecének is hívták, nem véletlenül.

Egy érdekességet is megemlít a Reggeli Hírlap cikke, melyet Dukát Balázstól kaptam meg a közelmúltban. Ez a Hóhérkorcsma. A mai Tizeshonvéd utcán volt található, ott, ahol a honvédszobor van, legalábbis azon a környéken. Ott volt a hóhér lakása nem messze, a város utolsó telkén, és az ítélet-végrehajtó az itteni korcsmában töltötte mindennapjait. Innen az elnevezése.

Három, ma már nem létező település Miskolc környékéről:

Csanyik:

Csanyik (Chenik, Csenik, Chenyk) kis szőlőtermesztő falu volt a Bükkben, nem messze (Diós)Győrtől. Első említése 1313-ból való, ekkor István nádor a pálosoknak adományozta. 1355-től már működött a területén egy vadaskert, amely királyi tulajdonban volt. A 16. század elején néptelenedett el.

Sziget:

Sziget (villa Ziked, Zygeth) település a mai Diósgyőr és Miskolc között volt, valahol az Újgyőri főtér környékén. Nevét onnan kapta, hogy a Szinva teljesen körülölelte a kis falut. 1325-ben és 1330-ban említették okleveleken, valószínűleg ezután pusztult vagy néptelenedett el.

Vojla:

Vojla (Vajla, Voyla, Woyla) települést először 1261-ben említették. Miskolc, Harsány, Kisgyőr és Bükkaranyos határában a Bükkben volt található. A 14. század első harmadában tűnt el a térképről, ennek okáról nincs információnk.

Miért így néz ki Miskolc címere?

„A címer álló, csücskös talpú pajzs, vörös mezejében Szent István király mellképe látható bíborruhában, aranyképekkel, hímzett koronázópalástban, fején a Szent Korona, a fejet arany fénykorong övezi. Jobbjában arany királyi jogar, baljában ezüstkeresztes arany országalma. A pajzsra helyezett, jobbra forduló koronás nyílt lovagi sisak dísze egy magyar hajdú, aranysújtásos kék dolmányban, oldalára kötött aranymarkolatú kard- dal. Jobbjában öt arany búzakalászt, baljában leveles arany szőlőfürtöt tart. A sisak takarója jobbról kék-arany, balról vörös-ezüst. Az arany arabeszkekre helyezett pajzsot jobbról befelé forduló, vörös nyelvét kiöltő aranyoroszlán, balról szintén befelé forduló, vörös nyelvét kiöltő aranygriff tartja.” (nemzetijelkepek.hu – Miskolc címere)

1909-ben nyerte el városunk a törvényhatósági jogot, ekkor kapott hivatalos címert Miskolc. Azért Szent István királyunk található a címeren, mert Miskolc városának első pecsétjén ő szerepelt.
És hogy miért ő? Valószínűleg azért, mert az avasi templom a reformáció előtt a katolikus egyház tulajdonát képezte, és a védőszentje Szent István volt. A hajdú őt „váltotta” a miskolci pecséteken, erre több magyarázat található. A legvalószínűbb az, hogy a reformáció miatt „cserélték le” első királyunkat. A város lakossága áttért erre a vallásra, a reformátusok pedig nem tisztelik a szenteket, ezért nem akarták első királyunkat a pecséten látni. Ezért került rá a hajdú.
A hajdú – akik közül sokan telepedtek le Miskolcon, innen a címerben szereplő alak – kezében azért van szőlőfürt, mert a város sokáig szőlő- és bortermelő vidék hírében állt, a búza pedig szintén fontos elem volt a város kereskedelmi életében.
Rátérve a mai címerre: a griff a gazdagság, a vagyon és az isteni hatalom őrzője, jelképe, minden teremtmény ura. Az oroszlán pedig az állatok királya, szintén a hatalom szimbóluma, de krisztusi jelképként is szokták értelmezni. Szent István király a címer központjában foglal helyet, róla már beszéltem. És beszéltem a hajdúról is, láthatjuk, békésen elférnek egymás mellett mindketten.