Régiségvásár. Akár egy időutazás

Az árusok és a régiségeket kedvelők nagy örömére vasárnapra elállt az eső, kisütött a nap, és Miskolc főutcája ismét megtelt élettel. Nehéz lenne leírni, hogy mi mindent lehetett kapni, mert a rézmozsártól a hímzett kis ködmönig és a padlásról előkerült hintalóig szinte minden eladó volt.

A Vattáról érkezett Kálmán Győző standján is bőséges kínálat várta az érdeklődőket.

Mindent gyűjtenek

– A magyarok inkább mindennapos használatra keresnek tárgyakat, bögréket, tálakat, edényeket. A szlovákiai magyarok viszont a régi, magyar tárgyakat veszik. Számukra máshogyan fontos a magyarságuk, mint az itthoniaknak – árulta el tapasztalatait a kereskedő. – Aztán vannak a gyűjtők, akik valamilyen témájú gyűjteményüket szeretnék gazdagítani. Azt mondhatom, hogy az emberek szinte mindent gyűjtenek. Porcelánokat, pipákat, gyertyatartókat, gombokat, gombfocit. Mások olyan tárgyakat, amelyek a futballal vagy a vasúttal kapcsolatosak. A vásárlók már a karácsonyi ajándékozásra is gondolnak – jegyezte meg Kálmán Győző.

Hozzátette: hagyatékot vásárol, és amit értékesíteni lehet, azt kihozza a régiségvásárba. Azt nem mondhatná, hogy ebből meg lehet gazdagodni, de örül annak, hogy nincs főnöke, a maga ura, és kötetlen a munkaidő.

Szeretik a könyveket

Nem messze tőle könyveket árult Bozsódiné Faragó Judit. Mivel olcsón adta a köteteket, a standjánál nagy volt a tolongás.

– Biharkeresztesről jöttem, és rendszeresen járok a debreceni, valamint a miskolci régiségvásárba. A miskolcit nagyon szeretem, mert az itt élők kimondottan kedvelik a könyveket. Vesznek mindent, krimit, regényeket, de szakkönyveket is. Miskolcon nagyon jól szervezett a vásár, ez a legjobb hely – mondta lelkesen a kereskedő.

Hozzátette: ő is vásárokon veszi a könyveket olcsón, aztán egy kicsit drágábban eladja. Meg tud belőle élni.

A szomszéd árus, Géza, aki kérte, teljes nevét ne írjuk meg, már nem volt ilyen lelkes. Az ő tapasztalatai szerint már érződik a válság. Sokan sétálgatnak ugyan a főutcán, de kevesen állnak meg például az ő standjánál. Pedig sok mindent árul, porcelánt, kerámiákat, régi vasalót, rézmozsarat, szódásüvegeket.

– Nem lehet kiszámítani, hogy mit vesznek majd meg az emberek. Amire úgy gondolom, hogy elkel, kihozom, de vannak olyan tárgyak is, amelyeket ötször-tízszer is kihozok, és senki nem érdeklődik irántuk – osztotta meg velünk.

Régi gyufásdoboz

A vásárlók pedig sokfélék, amiatt aztán sokféle holmit keresnek.

– Minden alkalommal kijövök a régiségvásárba – árulta el Vámos Judit. – Van, amikor tudatosan keresek valamit, de nézelődni is jó. Ma már megtaláltam, amit kerestem: egy régi gyufásdobozt. Nem vagyok gyűjtő, csak egy készlethez kellett. Egyébként minden érdekel. A régi porcelánok, a fafaragások, a fából készült tárgyak. Otthon nekem is van sok régiségem, de nagy gyűjteményem nincs, mert ahhoz kicsi a lakásom. Ami tetszik, és elfér otthon, azt megveszem. Tetszik a miskolci régiségvásár, nagyon jól szervezett – tette hozzá.

Határozott céllal érkezett a régiségvásárba Lénárd Péter. A kisfiának keresett játékokat.

– Itt szinte végtelen a kincsek tárháza. Megtalálom azokat a játékokat is, amilyenekkel én játszottam gyerekkoromban. Van itt minden, legó, matchbox, különféle építőjátékok, kisvasút. Van, amikor olyasmi is megtetszik, amit nem is akaratam megvásárolni. A múltkor régi, miskolci képeslapokra bukkantam. Megvettem őket, keretbe tettem, és most a szobámat díszítik. Tavaly pedig egy 19. századi obsitos levélre bukkantam. Azt is megvettem, szerintem értékes lehet, de még nem értékeltettem fel. A régiségvásár arra is jó, hogy kint legyünk a szabadban, visszaugorjunk az időben, és hogy otthon ne a számítógép és a tévé előtt üljünk – foglalta össze a vásár hasznát Lénárd Péter.