Az összetartó falvak mintájára szerveznek közösséget a Kiliánban

Két éve gondoltak rá először, hogy közösséget kovácsolnak az Észak-Kiliánban élőkből, és bár a pandémia nehezítette az alakulást, június 19-ére (szombatra 10 órától) már rendezvényt szerveztek, juniálist. A három, magukat „tettestársnak” nevező alapítóval-szervezővel, Kövy Katalinnal, Forray Mariannával és Jakab Zsolttal beszélgettünk.

Kati is, Zsolt is járt korábban az Avasi közösségi kávézóban, egy hasonlóan alulról szerveződött közösségi térben, ami mintául szolgálhat, és mindhárman régóta a városrészben élnek.

– Az a típusú közösségi élet, ami gyerekkoromban még nyomokban fellelhető volt, és amit Saliék (Sélley Andrea, a közösségi kávézó létrehozója, a mostani projekt mentora is – a szerk.) az Avason megpróbáltak, egyfajta lökést adott, hogy érdemes lenne hasonlót létrehozni Észak-Kiliánban is – mesél Jakab Zsolt a két évvel ezelőtti gondolatról. Mint mondja, a falvakban mindenki ismeri egymást, a nagyváros hasonló nagyságú városrészeiben viszont még a szomszédok sem nagyon, pedig biztos, hogy vannak közös dolgaik.

– Miért ne beszélgethetnénk erről? Ehhez próbáltunk meg alapot teremteni.

Egymásra találások

Zsolt meséli, miután Katival és Mariannával egymásra találtak, volt egy kezdeményezésük, a 2019-ben megszervezett juniális, aztán megtorpantak a vírus miatt. Akkor abban állapodtak meg, hogy bár személyesen nem tudnak találkozni, de kéthetente szerdánként online beszélnek.

– A megbeszéléseken sokat ötleteltünk – mondja Kövy Katalin. Felmerült, csináljanak egy önálló, privát Facebook-csoportot.

– Előbb a szűkebb ismerősi kört hívtuk meg, például a szomszédot, majd azokat, akikről tudtuk, kötődtek ide, de elszármaztak innen – meséli Kati. Rövid idő alatt 300 körülire duzzadt a Kilián Észak Közösség KÉK csoport létszáma. – Egyre sűrűbben jöttek az önálló posztok. Régi fényképek utcákról, iskoláról, építkezésről. Majd következtek az egymásra találások, nagy volt az öröm, ez a lelkesedés a mai napig tart.

Később, részben a mentor unszolására összeállítottak egy kérdőívet, ami a Facebookon is elérhető volt, és az utcán is osztogatták: többek között arról voltak kérdések, hogy mit szeretnek, min változtatnának a városrészben, lenne-e igényük közösségi térre, programokra, és részt vennének-e azok szervezésében.

Az első eredmények

– Várakozásunkon felül sokan válaszoltak a kérdésekre. Később ki is értékeltük, és megosztottuk velük az eredményeket – mondja Kati. Megtudjuk, amellett, hogy sokan infrastrukturális fejlesztésekre vágynak (felújított út, járda, új kondipark, játszótér, jobb padok), közös programokat is szeretnének, versenyeket, vetélkedőket, és a közösségi helyre is volna igény.

Forray Marianna veszi át a szót, ő már a programokról beszél. Az említett juniálisról, ami immár a második lesz a két évvel ezelőtti után, de mennyire másképp állnak elébe! Akkor alig voltak a városrészből, sok volt a vendég. Most egyre több önkéntes jelentkezett segíteni. Akkor még csak felmerült, hogy jó lenne egy közösség, most már alakulóban van.

– Már vannak eredmények, egy rossz állapotú utca kövét felszedettük, sikerült egy utat egyirányúsítani. Az önkormányzati képviselőink is mellénk álltak. Elhanyagolt, elvadult területeket, padokat tesznek rendbe csoportok, most már érzik, hogy az övék. Övék volt tavaly is, de bennük volt, mit szól majd a szomszéd, most már tudják, ő is ugyanúgy gondolja. Sok a pozitív reakció.

Marianna ezzel folytatja: egészségügyi előadásokat terveznek a városrészben élő időseknek, mindkét háziorvos partner ebben.

Terveznek egyfajta garázsvásárt, csereberéket, ami nemcsak tárgyakra, hanem tudásra is vonatkozik: például vízvezeték-szerelésért nadrágfelhajtást cserébe, ki mihez ért. A városrész elhanyagolt terének helyrehozatalára is születtek már tervek. Marianna nagy álma, hogy egy bódét is felállítsanak ott, amely „tegyél egyet, vegyél egyet” elven működhetne. Szívesen szerveznének szakköröket is.

Támogatás nélkül

Decemberben alakultak, mára 500 fölé nőtt a Facebook-csoport száma, és egyre aktívabbak a tagok, sokan jelezték, részt vesznek, vennének a közösségi munkában. Igaz, van a tagok között cleve­landi, oklahomai, bécsi és Belgiumban élő magyar is, de jelentős részük itt él, így vélhetően már valós igényeket tud a tagság megjeleníteni. A városrészben egyébként 3 és fél ezren élnek. Sok az idős, jelentős részüket az interneten még nem sikerült elérni, talán a tervezett juniális segít majd ebben is.

– Beszéltük, hogy a városban vannak hasonló kezdeményezések, de a miénk kicsit más – veszi vissza a szót Jakab Zsolt. – Azokat a közösségfejlesztő folyamatokat civil szervezetek és valamilyen projektforrás támogatja. Minket nem támogatnak, az összes vagyonunk 2160 forint, a két évvel ezelőtti juniálisból maradt. Eleinte ötleteltünk, hogy milyen szervezeti formában működjünk, ma ott tartunk, nem szeretnénk szervezetet.

Zsolt a tapasztalatokat összegezve hangsúlyozza, szerinte mindnyájan részesei egy nagyon komoly tanulófolyamatnak.

– Jó megélni, hogy valami olyat hoztunk létre, ami elkezdett szuszogni, és előbb-utóbb lesz valami, mi sem tudjuk, hogy pontosan mi, de ez a legjobb.

A rendszeres személyes találkozók mindenesetre már beindultak immár hetente, szerda esténként, egyre több emberrel.

Most itt a juniális, egyszer pedig talán majd közösségi házuk is lesz.

(A borítóképen: Kövy Katalin, Jakab Zsolt és Forray Marianna)