„Rengeteget dolgoztunk órán kívül az iskola mellett lévő kiskertben is…”

Az iskolai évek senkiben nem múlnak el nyomtalanul, a tanulmányok során sok-sok kedves vagy éppen ellenkezőleg, megrázó élmény éri a nebulókat. Ilyenkor természetesen mindenki csak a szépre emlékezik, ezért arra kértük az egykori diákokat, idézzék fel egy-egy kedves tanáruk emlékét, a közeli, távolabbi múlt egy-egy eseményét.

Tartják a kapcsolatot

– Tizennégy év elteltével is tartom a kapcsolatot Létray Judittal, a kisiskolás tanító nénimmel – meséli Esenszki Fruzsina, aki ma már Tiszaújvárosban pénzintézeti ügyintéző. Soha nem felejtem el, mennyire törekedett arra, hogy mindenkiből kihozza a maximumot. Azonban tudta, kitől mi az elvárható, mire elégségesek a képességei. Abszolút megértő és kedves volt velünk, gyerekekkel szemben. Sokáig miatta szerettem volna pedagógussá válni, nem rajta múlt, hogy nem így történt.

Pörgős, szenvedélyes

– Számomra, aki meglehetősen nyughatatlan és pörgős személyiség vagyok, nagyon fontos volt irodalomtanárom, aki szintén hasonló lendülettel, szenvedéllyel adta át tudását. Hatására olvastam el a kötelező olvasmányokat, és a számomra kihívást jelentő helyesírási problémákat logikus magyarázataival sikeresen oldottam meg. Nagyon sokat fejlődtem a keze alatt. Személyisége különleges hatással bírt, kordában tartotta a legkomiszabb gyerekeket is, szeretetteljes tekintélye minden helyzetben hatásos volt – idézi fel Fojtó Ágnes, aki értékesítési menedzserként helyezkedett el az iskolái után.

Tekintélye volt

– A mai napig is szívesen gondolok Sneider tanárnőre – idézi fel Hunyorné Varga Katalin, aki igazgatási előadóként dolgozik az arnóti önkormányzatnál. – Szigorú volt, de nagyon következetes. Szükség is volt a szigorra, mert meglehetősen nagy osztálylétszám mellett dolgozott. Ennek ellenére mindig rendet tudott tartani, mert tekintélye volt a diákok előtt, tisztelték. Molnár Béláné biológiát és kémiát tanított nekünk – folytatja a múltidézést. – Amellett, hogy érdekesen, élvezetesen adta át a tananyagot, nagyon sokat foglalkozott velünk tan­órán kívül is. Rengeteget dolgoztunk az iskola mellett lévő kiskertben is, ültettünk, kapáltunk, begyűjtöttük a termést. Azt ettük, ami a földön megtermett. Máig sem felejtem el, hogy ő tanított meg lecsót főzni – jegyzi meg Katalin.