Házuk minden zugában egy-egy állat Hernádszurdokon

Akt.:
Jozef teheneket is tart
Jozef teheneket is tart - © Fotó: Bujdos Tibor
Hernádszurdok – Jozef és Beáta szeretnék a gyermekeiket is az állatok szeretetére nevelni.

Hernádszurdok polgármestere, Hanyánszki György azzal invitált bennünket a településre nemrég, hogy ott egy igazi kis állatkertet nézhetünk meg az egyik háznál. Természetesen elfogadtuk a meghívását, és csütörtökön délelőtt ellátogattunk a Hernád menti településre. Ő pedig elkalauzolt bennünket a „mini zooba” (a polgármester fogalmazott így). A Hernád gátján haladva jutunk el Jozefék házához, ami magányosan áll a határban. Már a fogadtatás sem mindennapi, egy moszkvai őrkutya, Borisz szalad a kapuhoz, és szelíd ugatással jelzi, hogy idegenek tévedtek a területére.

Emunk is volt, de elvitték egy igazi állatkertbe.” Gasko Jozef

Pávák, fácánok

A házigazda, Gasko Jozef a ketrecekhez és istállókhoz vezet bennünket, sorra nyílnak a kisebb-nagyobb ajtók, így ismerkedünk meg az állatokkal.

– Van itt három páva, mellettük két fácán. Őket tulajdonképpen a gyerekeim miatt tartom. Egyszer láttak az állatkertben pávákat és fácánokat, és szerették volna, ha nekik is van ilyen otthon. Szlovákiból hoztam a madarakat egy tenyésztőtől, a gyerekek szívesen nézegetik és etetgetik őket – sorolja.

Fotó: Bujdos Tibor Fotó: Bujdos Tibor ©

Különleges tyúkok egy elkerített területen. A fajtájuk fehér plymouth, tudjuk meg Jozeftől. Azért ezt tartják, mert gyorsan nő és nagyon jó tojó. Két csapatra osztotta őket a gazda, azt mondja, jobb, ha egy-egy kakas kevesebb tyúkkal van együtt. Az „aprólék”, ahogy errefelé a háztáji szárnyasokat hívják, a család élelmezésében ­töltenek be fontos szerepet, hiszen jóvoltukból midig van otthon friss tojás és friss ­csirkehús is.

Galambok, nyulak

Ahogy beljebb és beljebb haladunk a ketrecek között, kiderül, szinte minden állathoz kapcsolódik valamilyen izgalmas történet. Itt vannak például a fehér galambok. Jozef meg is fog egyet a kedvünkért. Elmeséli, főleg Szlovákiában szokás, de az utóbbi időben Magyarországon is, hogy amikor az esküvő után az ifjú pár kilép a templomból, a menyasszony és a vőlegény is felreptet egy-egy fehér galambot, az igaz hűség jelképeit.

Fotó: Bujdos Tibor Fotó: Bujdos Tibor ©

A következő ketrecben egy kis, erdei madár üldögél, Jozef szerint szajkó. Azt mondja, ő nevelte föl, emiatt olyan szelíd, hogy nemigen tudná szabadon engedni.
Az istállóban tehenek és borjaik heverésznek a szalmában. Ők is hasznot hajtanak a családnak, hiszen tejet adnak, a szaporulatot pedig értékesítik. Csakúgy mint a nyulak. A házigazda elmeséli, általában 15 darab egykilós nyulat vásárol, ezeket felneveli, majd egyszerre levágja őket, a nyúlhús pedig a fagyasztóba kerül. Így, amikor eljön a nyár, és már lehet bográcsozni a kertben, mindig van egy kis pörköltnek való. Egy falusi udvarból nem ­hiányozhat a sertés sem. ­Jozeféknek három van, ­minden évben ennyit nevelnek föl.

A hobbikecske

Csizmadiának, a kecskének is különös a története. Az előző gazdája már túl akart adni rajta, mire Jozef felajánlott érte egy pár csizmát. Az alku megköttetett, a fehér kecske ma már a hernádszurdoki miniállatkertben tölti napjait, hobbiállatként.
Nemrég egy emu is lakott az udvarban, de őt már elvitték egy igazi állatkertbe. Nem volt vele semmi baj, csak minden tetszett neki, ami fénylett. Felkapdosta az udvarról a szögeket, és meg akarta szerezni házigazdái gyűrűit.

– Jobb neki az állatkertben – mondja Jozef. – Mi nem tudtunk neki annyi területet biztosítani, amennyi egy nagy testű, futómadárnak szükséges lett volna.

Fotó: Bujdos Tibor Fotó: Bujdos Tibor ©

A vadrécék óljához érkezünk. Ők is a gyerekek ked­véért laknak a udvarban, de be kell őket zárni, különösen éjszakára, mert rókák vadásznak errefelé, magyarázza a házigazda. A papagájokat és az apró japántyúkokat meg sem tudjuk nézni, mert a süvítő, jeges szél bekerget bennünket a meleg ­lakásba.

Jozef felesége, Beáta fogad bennünket, no és az egyfolytában ugató Rafi, a csivava fiú.

Kiderül, a háziasszony ebben a gátőri, szolgálati házban nőtt fel, mert az édesapja volt annak idején a gátőr. Most pedig a férje tölti be ezt a posztot. Jozef, a munkája mellett sok figyelmet fordít az állatokra. Reggel és este is másfél órát vesz igénybe az ellátásuk.

– Én úgy szeretek állatokat tartani, ha tisztaság van a ketrecekben és istállókban. Szeretném, ha gyermekeim állatok között nőnének fel, és akkor felnőttkorukban talán ők is kedvet éreznek majd az állattartásra – ­reménykedik a fiatalember.

Hegyi Erika


Hattyúk a halastavon

Jozef elárulja azt is, hogy ötéves koráig Szlovákiában élt, akkor települt át a család Magyarországra. Mint mondja, a gátőri munka is felelősségteljes. Az Észak-magyarországi Vízügyi Igazgatóság alkalmazásában áll. Az ő feladata a Hernád és a Bársonyos patak környezetének, gátjának rendben tartása, a karbantartás, a vízállás- és csapadékmérés, valamint a jegesedés figyelemmel tartása. A házuk mellett egy halastó terül el, Beáta édesapjáé. Már halakat is telepítettek bele, hamarosan nyitnak, akkor aztán jöhetnek a horgászok pecázni. De az elmúlt nyáron a hattyúk már megtalálták a tiszta vizű tavat, Jozef őket is etette. Azonban ahogy jött a hideg, a madarak elköltöztek.



Gönc.
BOON.HU






hirdetés