Én és a DVTK

De Diósgyőrben szurkolók

nélkül nem lenne az a csapat, a klub, ami.

A szervezett keretek között

működő diósgyőri

labdarúgás centenáriumán

egykori játékosok, edzők

ünneplése közben arra

kérjük olvasóinkat, hogy

osszák meg velünk egy vagy több

rövid történetben, egy fotó

vagy egy újságkivágás

formájában, hogy mi az, amit

szívesen a nyilvánosságra

hoznának ez ünnepi év

alkalmából. Mert ez az év nem csak

a futballistákról, edzőkről,

hanem a csapat drukkereiről is szól!

Várjuk leveleiket, például

arról, hogy ki mikor járt

először meccsen (hátha

megtaláljuk a még élő

legidősebb diósgyőri

szurkolót), vagy arról, hogy kinek mit

jelent a DVTK, vagy arról, hogy

életük alakulására milyen

hatással volt a diósgyőri foci, vagy

arról, hogy melyik a legemlékezetesebb

meccs, amelyet valaha is láttak (és

miért az). Várunk fotókat

(akár kölcsönbe, akár

végleg, digitális formátumban vagy

papírképen), amely a DVTK 100

éves történelmének egyik

pillanatát ábrázolja, illetve

olyan diósgyőri szurkolókról

készült képeket, amelyek valami

miatt fontosak, érdekesek (kérjük,

hogy ehhez pár soros tudnivalót is

mellékeljenek). Szívesen fogadunk olyan

videókat is, amelyeknek a

témáját a DVTK

szolgáltatja, akár a meccshez

kapcsolódóan, akár egy

baráti összejövetelen.

De várunk olyan

újságkivágásokat, amelyek

valamilyen ok miatt megőrzésre

kerültek, és tulajdonosa szívesen

közreadná az ezzel kapcsolatos

történetét.

Az Önök történeteinek,

képeinek mi helyet adunk az

Észak-Magyarországban és

a Borsod Online-on (www.boon.hu). Jelige: Én

és a DVTK Mert vannak csapatok, amelyek

tudnak létezni szurkolók

nélkül. És van a DVTK,

amelyet a szurkolók szeretete tart

életben.

Várjuk a DVTK-val kapcsolatos leveleiket,

fotóikat, videóikat,

újságkivágásaikat a 3526

Miskolc, Zsolcai kapu 3. címen (jelige:

Én és a DVTK), illetve

e-mailben, az [email protected] címre.