BOON - Jegyzet

2017.05.07. 15:57

Éjszakai vadász

<em>A HA9RE most is hajnali kettőkor kel. Virradatig tititázik a világba. A nap felkeltéig szórja a morzejeleket az éterbe. Az általa néhány éve favorizált százhatvan méteres rádióhullámsávba, amely csak a sötétben terjed.</em> Szántó István írása.

A HA9RE most is hajnali kettőkor kel. Virradatig tititázik a világba. A nap felkeltéig szórja a morzejeleket az éterbe. Az általa néhány éve favorizált százhatvan méteres rádióhullámsávba, amely csak a sötétben terjed. Szántó István írása.

Ha szerencséje van, egy ültében akár 10-12 riportot készít a világ másik felén iparkodó ismeretlen sporttárssal. Gyűjti a trófeákat. Az eddig elért 262-n kívül még 80 ország rádióamatőrével szeretne kapcsolatot teremteni. Ha összejön, legalább tíz napig nyugodtan végigaludhatja az éjszakát. Vagy két hétig, de nem tovább. A vadászösztön sosem szunnyad.

Miközben hívójeleket cserél és riportokat gyűjt, elé tárul a nagyvilág."

Bielek Elemér tizenkét esztendősen teljesen autodidaktaként fabrikál egy háromcsöves telepes rádiót. Olyan közép- és rövidhullámosat. Amelyen nemcsak a Szabad Európa, de még az Amerika hangja is bejön. Nagy a szülői büszkeség, édesapja megörül, hogy még a hidegháborúban is hallgathatják a híreket. Radnai László, Elemér fizikatanára 1956 tavaszán benevezi a Magyar Honvédelmi Szövetség, leánykori nevén MÖHOSZ (Magyar Önkéntes Honvédelmi Szövetség) éppen akkor nyíló kiállítására. Bielek pajtás tizennégy évesen megkapja a tiszteletbeli első helyezést. Havrán József, a szövetség elnöke meghívja a rádióklubba, ahová már régóta szeretett volna bekerülni.

Jön a forradalom, aztán az oroszok, Elemér meg szenvedélyesen rádiózik. Otthon csak hallgatja az állomásokat, a klubban viszont forgalmaz. Miközben hívójeleket cserél és riportokat gyűjt, elé tárul a nagyvilág. Éjszakánként még a jordán és a spanyol királlyal is rádiózik, de az igazi nagy skalpok azok, amelyek a világ kevésbé civilizált részéből hullámzanak be. Hogy mi haszna ennek a hobbinak, sokan kérdezgetik. Mígnem édesapja – aki a kohászat dokumentációs központjában angol–német leveleket fordít – egy különös feladatra kéri. Egy súlyosan beteg gyereknek kellene egy itthon nem ismert, életmentő gyógyszer. Elemér világgá kürtöli a segítségkérést. Megmozdul az amatőr világ, néhány napon belül megérkezik a medicina. Az állambiztonságiak kiszúrják az akciót, de hát ott is dolgoznak emberek. Szerencsére, egy súlyos ejnye-bejnyével megússza a partizánkodást, de belesulykolják, hogy a szocializmusban nem így kell intézni az efféle dolgokat. Ennek az a következménye, hogy az 1957 nyarán beadott önálló adó engedélykérelmére tizenkét évet kell várnia. Gyanúsnak ítélt kapcsolatai miatt nyolcszor utasítják el a beadványát.

Végül csak megépül a Mikes Kelemen utcai antennabázis és a hozzá tartozó spájzbéli rádióállomás. A házi központ, ahonnan ide-oda szárnyalhatnak a rádiójelek. Kuckós kis bázis. Térképek, órák, rádió-adóvevők és vastag kábelek, amelyek az antennatoronyhoz vezetnek. Megesik, hogy a szomszédok panaszkodnak a rádió-tévé zavarvizsgáló osztályán. Szerintük Elemér nagy teljesítményű adója zavarja a televíziójukat. Ez igaz, ám a baj ott kezdődik, hogy a készülékeikben nem tökéletes a szűrő. Így Elemér tovább sugározhat a néhány száz wattos adójával.

Közben jó állása van a kohászat protokollosztályán. Nincs más dolga, mint hogy a nyugati üzletemberek látogatását előkészítse és a vendégeket gardírozza. Erőssége a német és az angol. Szerencséje, hogy szeretett műszaki fordító édesapja egyetlen szót sem vált vele magyarul. Így aztán apanyelvi szinten, plusz egy osztrák egyetemi tanulmánnyal megfejelve perfekt tárgyalópartner. A sajátos nyelvoktatási módszert továbbörökíti a lányának. Elképzelni is nehéz, milyen lehet egy ilyen családi kommunikáció, de a tapasztalat szerint sikeres.

Elemér a nyugalomba vonulása után már csak a rádiózásnak él. Ha teheti, utazik, hogy a világ felfedezetlen részeiről küldjön morzejeleket. Szerinte a beszédalapú rádiózás komolytalan. Lenézi a digitális változatút is. Aki nem ismeri a morze ábécét, szerinte nem is igazi rádiós. Bevallom, én vagyok a HG9 MAX – URH sávon –, és idáig rádióamatőrnek képzeltem magam.

Hát nagyot tévedtem.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a boon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!