Nem számít

Marco Rossinak van egy rossz szokása, amiről a jelek szerint képtelen lemondani. Folyamatosan utal az ellendrukkerekre, most, Szófiában a meccs előtt azokat hozta szóba, akik nála kevésbé szeretik a magyar labdarúgó-válogatottat, és szerinte azok sokan is vannak, azaz a szövetségi kapitány rendszeresen olvassa a kommenteket az internet világában. Legalábbis azokat, amelyek a róla vagy a csapatáról szóló cikkek alatt sorjáznak, illetve a közösségi oldalakon jelennek meg.

Szerény véleményem szerint az élet túl rövid ahhoz, hogy akár egy percet is szenteljünk a frusztrált, gyűlölködő, minden kákán csomót kereső és találó, az empátiát hírből sem ismerő emberfajtára, a hasonszőrűek ráadásul következesen ügyelnek arra, hogy a tények nehogy megzavarják őket. A mi kapitányunk mégsem képes féken tartani a kíváncsiságát, amellyel kellemetlen perceket, órákat, esetleg napokat szerez saját magának, és ezzel eltereli a saját és a környezete figyelmét a lényegről. Arról, hogy szövetségi kapitányt a magyar labdarúgás történetében egész biztosan nem övezett akkora szeretet, mint őt. Tiszteletet sokan kaptak, kezdve Sebes Gusztávtól Baróti Lajoson át Mezey Györgyig, de ekkora rajongás senkit sem vett körül, mint őt.
Éppen ezért nem kellene foglalkoznia a károgókkal, akik semminek sem tudnak örülni. 

Hét éve sokan nem mulasztották el felhívni a figyelmet arra, hogy Bernd Storck vezetésével ez csak azért sikerülhetett, mert felduzzasztották a kontinenstorna mezőnyét – ami amúgy teljesen mindegy, hiszen mindig az adott kiírásnak megfelelve kell boldogulni. Aztán Marco Rossi is megkapta, hogy csak nagy szerencsével és pótselejtezőn sikerült kiharcolni a részvételt, ezen is lehetett fanyalogni – most azonban egyenes a kijutás a jövő évi tornára, ráadásul egy fordulóval a vége előtt vált biztossá, és a csoportelsőségre is nagyon jó az esély.

Hogy ebbe is belekötnek majd? Persze, de kit érdekel! Az olasz – és most már magyar is – edző két Eb-részvételt tud felmutatni, a csapata a legutóbbi tizenegy meccsén nem talált legyőzőre, ezzel az övé Európa leghosszabb veretlenségi sorozata a válogatottakat nézve (a világon is csak Algéria és Kolumbia előzi meg), a hazai mérkőzésekre kétszer-háromszor is megtelne a Puskás Aréna, akkora az érdeklődés – ezek birtokában felesleges elrontania a saját boldogságát és mentális egészségét. Azt, amit pedig nagyon is megérdemel. A többi egyáltalán nem számít.