Fohász

Nevetve kezdtem az új esztendőt, miután ezt az sms-t kaptam: „Manapság az emberek nem fordítanak elég időt, személyes gondolatot barátaikra és szeretteikre, csak bemásolnak valami véletlenszerű üzenetet, és továbbküldik. Mindazok után, amin idén együtt végigmentünk, szeretném megköszönni a barátságotokat, és eredményes 2018-at kívánni nektek. Ti vagytok a legjobb jazzbalett-csoport! Anita.” Kezdetben némi értetlenkedéssel olvastam a szöveget, mert szerzője nem tipikusan érzelgős úriember, de a záró poén már ízig-vérig ő volt.

Valamint az elmúlt évek valósága is. Mert, valljuk be, újesztendei jókívánságaink megfogalmazásába ritkán fektettünk különösebb szellemi és lelki energiákat, valódi érzelmeket. Sokan sokszor beértük a BÚÉK-kal, de annak bővebb változatában sem jutottunk túl a boldog, békés, sikerekben gazdag jelzőknél. Így volt ez egészen tavalyig. Hiszen nem sejthettük, mi szabadul ránk 2020-ban. Boldogság, béke, siker aligha, legfeljebb szűk családi, munkahelyi körben. A világot azonban elborította a koronavírus első, majd főleg második hulláma, és elsodorta a nemzetközi sport­életet is. 2020 nyarának két kitüntetett rendezvényét, a labdarúgó-Európa-bajnokságot és az olimpiát teljes egészében. A közösen és egyéni sorsokban is átélt trauma hatására viszont az idei üzenetek egészen mások. Nem is üzenetek, inkább fohászok. Szívből, lélekből fakadnak, aggodalmat, bizakodást, összetartozást sugároznak. Én legalábbis ezt tapasztalom: olyasmiket kívánunk magunknak, egymásnak, a hazai és a nemzetközi sportnak, az emberiségnek, mint eddig még soha. Az alábbiakban ezt teszem én is.

Mindenekelőtt egészséget! Mihamarabbi, tömeges védőoltást! Addig is: kitartást, fegyelmezettséget, óvatosságot – de nem félelmet –, reményt, hitet! A megdermedt világ és a sport újjáéledését! Jelenlegi, 84 tokiói kvótánk megduplázását – de mindez persze csak akkor ér valamit, ha lesz igazi olimpia is. Futball-Eb-t a Puskás-arénában, de nem ám zárt kapuk mögött, hanem hatvanezer néző előtt! Önfeledtséget, örök élményeket!

Nagy, közös és általános győzelmet a Covid felett!

És persze több ugyancsak nagyot Budapesttől Japánig mindenütt, zöld gyepen, csarnokokban, uszodákban!

A sport egy diadalt már aratott. Tavaly rádöbbenhettünk, mennyire nélkülözhetetlen része életünknek. Nem utolsósorban arra is, hogy kevesebb pénzből is űzhető – akár még nagyobb ragaszkodással, szenvedéllyel.