Néhány centi

Kapusként a futballpályán az ember legfőbb törekvése az, hogy nevét minél kevesebb góllal hozhassák összefüggésbe. Ez ugyan némi kishitűségről árulkodhat, de egyben azt is elárulja, hogy az általános gondolkodás szerint a kapus legfőbb szerepe megakadályozni a labda bejutását abba a kapuba, amit őriz. Ábrándos pillanatokban persze erőt vehet a kapuson a vágy, hogy gólszerzőként is segítse csapatát, de a focipálya mérete nem kedvez az ilyen álmok beteljesülésének. Azonban akinek nincsenek álmai, annak az ébrenlét csak szürkeséget hozhat.

A spanyol regionális bajnokságban, a hétvégi fordulóban lejátszott mérkőzések egyikén az egyik kapus valóra váltotta álmai egyikét: gólt szerzett. Tizenhét méterről derekas lövéssel vette be kollégája kapuját. A 95. percben szerzett góllal kiegyenlített a csapata, amelynek tagjai ennek megfelelően örvendezve ölelgették a csatárambíciókat dédelgető hálóőrüket. Ám a sors igazságtalan tud lenni, és időnként visszarántja a földre az álmodozókat. Ikarosz repülése óta jól tudjuk ezt. A gólvágó kapus az örömködés után visszatért saját gólvonala közelébe, és már-már úgy érezhette, a rövidesen véget érő meccs hőseként vonulhat le a pályáról. Elképzelésébe amiatt csúszott hiba, hogy nem számolt azzal, más játékosoknak is lehetnek álmaik, és bizony azok is valóra is válhatnak. Valószínűleg minden mezőnyjátékos ábrándozott már arról, hogy középkezdésből gólt szerez. Nos, az egyik spanyol labdarúgó a hétvégén beteljesítette álmát. A góllövő, ám balszerencsés kapus azóta sokat tépelődhetett azon, vajon hány centin múlott, hogy kivédhesse a kapura tartó ívelést. Lehetséges, hogy egyetlen lépésen múlott. Akárhogy is van, a kapus most már tudja, hogy a rémálmok is valóra válhatnak.

A sportesemények kimenetele nagyban függ attól, hogy a sikerre áhítozó sportoló képes-e az utolsó pillanatig koncentrálni.

Aki elfeledi, hogy a meccs a lefújásig tart, a verseny a célvonalnál ér véget, csúnyán rápacsálhat. Márpedig az elpackázott sikernél nincs rosszabb. Ráadásul megalázó helyzetbe hozza magát az, aki korán kiengedve kénytelen átengedni a győzelmet.

Az elörömködött verseny egyik „legszebb” példáját a világbajnok kerékpáros Julian Alaphilippe szolgáltatta a közelmúltban. Túl korán lendítette magasba győzelemittasan karját, így Primoz Roglic egy gondolattal hamarabb haladt át a célon a Liége–Bastogne–Liége versenyen. Ha néhány centivel kisebb a táv, minden máshogy alakult volna. Az utólagos álom azonban nem válhat valóra.