Kézzel, lábbal

Ugye, emlékeznek Win­­decker­ Józsefre? Ő az a magyar labdarúgó, aki – egyéb juttatások mellett – kétmillió forintért nem volt hajlandó meghosszabbítani a szerződését Újpesten. Idestova hároméves ügy, mégis, máig tematizálja a magyar labdarúgókról alkotott általános képet: a magyar futballista feladatára alkalmatlan, nem sportember, ám annál pénzéhesebb.

Mindezt azért érdemes feleleveníteni, mert az elmúlt napokban két női kézilabdázó, Háfra Noémi és Schatzl Nadine átigazolása – egyaránt az FTC-ből a Győrbe – megközelítőleg sem vert ekkora hullámokat. A közvélemény előtt, ha úgy tetszik, a közösségi médiában semmiképpen. Pedig vihar az volt, nem is kérdéses. A két játékos távozásának a híre úgy két hete pattant ki, néhány nappal az FTC–Bietigheim Bajnokok Ligája-találkozó előtt. Le is taglózta a Fradit; a csapat hazai pályán akkor megmagyarázhatatlan, 35–24-es vereséget szenvedett – hogy aztán ocsúdva a sokkból egy hét múlva vendégként 29–25-ös győzelemmel (szünetben már 14–5 volt, ide) vágjon vissza.

Na már most, a két játékos azt a pénzt, amit Windecker kevesellt, a fél ország viszont sokallt, az FTC-ben is megkereshetné, sőt, a feltételes mód használata indokolatlan.

Nyilván nem néhány százezres emelésért igazolnak Győrbe, különösen Háfra, aki a Fradi utánpótlás-nevelésének talán a legnagyobb büszkesége az elmúlt öt évre visszatekintve.

Nem illik más zsebében, pénztárcájában turkálni, de nem járunk messze a valóságtól, ha az mondjuk, Háfra és Schatzl olyan fizetésért kézilabdázik majd Győrben, mint amennyiért egy válogatott futballista játszik az NB I-ben. Rendben, az ETO a Bajnokok Ligája címvédője, idehaza hosszú évek óta egyeduralkodó, de ha a válogatott felől közelítünk, akkor bizony lehetnek kételyeink. Női kézilabda-válogatottunk – soraiban Háfrával és Schatzllal – bizony messze a várakozások alatt teljesített egy éve a világbajnokságon. S ha gonoszkodni akarunk, akkor bizony az is valószínű, hogy a Győr nem az FTC-től hozott két játékosra alapozza a címvédési terveit a BL-ben. Az pedig már végképp pusztába kiáltott szó, hogy a koronavírus-járványtól mindenki azt remélte, tisztul majd a sport, józanabb költségvetéssel működnek a klubok, józanabb igényekkel lépnek fel a játékosok.

A Ferencváros helyében lemondanék a – pénzügyi – versenyről a Győrrel. Faluvégi, Lukács, most Háfra és Schatzl – aki akar, úgy is elmegy. A csapatnak kell maradnia.