Horváth Károly Illés festménykiállítása, először a szülővárosában

Mezőkeresztes - A fotózás és a festészet a hobbija Horváth Károly Illésnek.

Május elsejétől két héten keresztül látható a mezőkeresztesi IKSZT-ben a városból származó Horváth Károly Illés festménykiállítása. A fővárosban élő alkotónak ez az első tárlata.

Megismerkedett a technikákkal

– Gyerekkorom óta rajzolok, fényképészként kezdtem dolgozni az elektroakusztikai gyárban, ahol fotómechanikai munkákat végeztem, harmonikás fényképezővel s különböző eljárásokkal készítettem feliratokat, még a szitanyomást megelőző korszakban. Majd az egészségügyben (ÁNTSZ) helyezkedtem el, onnan is jöttem el nyugdíjba 35 év után, valamint 12 évig ápoltam feleségemet, aki tavaly nyáron hunyt el. Az első festményeket pedig a lakásunkba, a falra készítettem, majd ajándékba, barátoknak, ismerősöknek festettem. Amikor a feleségem beteg lett, akkor orvosoknak is ajándékoztam képeket – mesélte Horváth Károly Illés, aki képezte is magát a területen. Járt egy főiskolai tanárhoz, akinél megismerkedett a technikákkal, különböző stílusirányzatokkal. Az impresszionizmus, azon belül Seurat pointillizmusa ragadta meg, s ezt a vonalat igyekszik követni. A pontokból álló festmények közel állnak a fotókhoz.

– Festek tájképeket, szeretem Monet és Renoir műveit, elbűvölnek Cézanne csendéletei. Készítek életképeket állatokról, szeretem a portrékat, de azokban realista vagyok. Régebben zsírkrétával, olajjal is dolgoztam, ma akrillal, amely egyre kedveltebb világszerte, gyors technika, s megőrzi a színeket. A fotózást is művelem, portrékat, tájakat fotózom, de azt nem szánom kiállításra, inkább a képeim elé szánom vázlatnak – mondta az alkotó.

Horváth Károly Illésnek 65 évesen vannak tervei, szeretne belépni egy művészkörbe. További kiállításokat is tervez, Svédországban, Kristianstad egyik pubjában lesz erre lehetősége, illetve Torontóban is szeretné megmutatni festményeit.

– A lányomhoz gyakran járok ki Svédországba, neki már volt ott kiállítása. Ő is hobbiból fest, de ő nem tanulta, nem olvasott, nem másolt festőket, mint én, hanem ösztönösen alkot. Magyarországon szeretnék maradni, s nem tervezek már festőpályát befutni. De úgy vagyok vele, ha örököltem édesanyám génjeit, s van még húsz évem, akkor az idő alatt a felelősségteljes munka és családnevelés után jól szeretném érezni magam – mondta Horváth Károly Illés.

A festés mellett sportol is, a mai napig asztaliteniszezik NB II-ben, nagy élmény volt számára, hogy játszott vele Klampár Tibor. Mint mondta, a játék, a rajz, az élet élvezete többet ér számára, mint a dicsőség.

ÉM-TB

Nagyon tetszik neki

Az alkotó elmondta, 1952-ben véletlenül született Mezőkeresztesen, egyedülálló édesanyja elszámolta az időpontot, s nagyszüleinél hozta a világra őt. Aztán ő és húga is náluk nevelkedett, ő ott végezte el az általános iskolát, utána költöztek föl édesanyjához Budapestre. A család kihalt már, így csak néha, átutazóban látogat el a városba, amely nagyon tetszik neki. Azzal, hogy itt állít ki először, tisztelegni szeretett volna az itt élők előtt. Néhány képe a keresztesi könyvtárban is látható lesz.