Úgy éljek meg, ahogy akarok

Ez év január elején munkanélküliként jelentkeztem a Munkaügyi Központban. Nem volt elég szégyen, hogy állástalan lettem, kiderült, hogy nem rendelkezem elegendő ledolgozott nappal utolsó munkahelyemről ahhoz, hogy szociális ellátást kapjak.

Kezdeti döbbenetem mélységes kétségbeesésbe csapott át, amikor a Polgármesteri Hivatalban az ügyintéző szociális segély iránti kérelmemet nem vette el. Kiderült ugyanis, hogy egy háztartáson belül csupán egy személy kaphat szociális segélyt.

Mivel párom szintén állástalan és szociális segélyt kap, én úgy éljek meg a nagy semmiből a mai törvények szerint, ahogy megtanultam.
Munkahely keresés és nem találás mellett szégyenkezve igényeltem február elején lakásfenntartási ellátást, melyet elutasítottak, mivel kiadásaink egyetlen bevételi forrásunk 100 százalékát is meghaladják.

Az Szt. 10. paragrafus (2) bekezdése pedig kimondja, hogy ha a kérelmező által lakott lakás fenntartási költségei meghaladják a jövedelem 50 százalékát, a jövedelem a kiadások figyelembe vételével vélelmezhető.

 Azaz, kiadásaink összegét megszorozták hárommal, így a Hivatal vélelmezése szerint 257 ezer forint bevételünk van, amely meghaladja a jogosultsági összeghatárt..

E rendelet szellemi szülőatyjának felajánlom vélelmezett jövedelmemet, hogy abból éjen meg és fizesse a számláit! Egyúttal megalapítanám a „Segíts magadon, Isten is megsegít!” Egyesületet, amelybe hozzám hasonló helyzetben lévő emberek jelentkezését várom tagoknak; képviselőinktől, minisztereinktől pedig szívesen fogadjuk az éppen most emelkedő illetményükből anyagi felajánlásaikat.
Tóth Krisztina, Hajdúsámson