Játékszabályok az iskolában

Biriben elszakadt a cérna: egy tanár megütött egy diákot. Nekem – amikor ilyet hallok – mindig a szép emlékű Bertóthy tanár úr jut eszembe. Az ő óráin (néhány évtizeddel ezelőtt) pisszenni sem mertünk.

Pedig nem kiabált ő sohasem. Mégcsak nem is idegeskedett. Fegyelmet tartott. Ha valaki mégis rosszalkodott, odaballagott a renitens diákhoz, felállította a padból – a csínytevőnek ilyenkor már minden baja volt –, s szó nélkül megfogta a pájeszát.

És elkezdte húzni, emelni... A kínok kínját állta ki a delikvens, sokáig nem is volt kedve rossz fát tenni a tűzre, de másnak sem.

Akkor eszünkbe sem jutott szólni a „testi fenyítésről”. Még otthon is elhallgattuk, mert nagy valószínűséggel egy atyai pofon lett volna a válasz. Azóta más időket élünk. Kiment a divatból a vonalzós körmös, a sarokbaállítás, az összefont vasalózsinórról nem is beszélve.

Tulajdonképpan mindenkinek be kell tartani a játékszabályokat. A játékszabályokat, hangsúlyozom, mert nagy valószínűséggel ok nélkül a tanárok keze sem lendül. Ahhoz pedig, hogy elcsattanjon egy pofon, nyomós oka lehet valakinek.

Természetesen nem azt mondom, hogy „fizikailag” neveljük az ifjúságot. Erről szó sincs, ám a tanulónak viselkednie kell az iskolában. Ez alapvető kötelessége a tanulás mellett, s persze a szülői házból is ezt kell magával hoznia. Ezután a tanárnak márcsak tanítania kell...

Kapcsolódó cikkek:

• A diákverés helyszínén, Biriben
• Koponyazúzódás az iskolában
• Elítélték a figyelmetlen szakápolót
• Lusta diákok, fásult testnevelők

- Sipos Béla -