A hokisok nem focistabért kapnak

A Macik a negyeddöntőben hatszor mérték össze tudásukat a Corona Brasov gárdájával és 4–2-es összesítéssel veszítettek, számukra véget ért a 2023/24-es idény – a pontvadászat végküzdelmébe az FTC-Telekom mellett három erdélyi alakulat került.

Csalódást jelentett

– A rajt előtt a szakmai stábunk tagjainak és a játékosoknak is azt mondtuk: elvárjuk, hogy a csapat kerüljön be az első nyolc közé – jelentette ki Egri István klubelnök, a műfaj helyi első embere. – Ehhez azonban hozzátettük azt, hogy ha úgy adódik, akkor a társaság célozza meg a legjobb négyet, de ez, akárcsak tavaly, megint nem sikerült. Az első vágyunk tehát valóra vált, a második viszont nem, bár az álmunk megvalósításához kevés hiányzott. Ami személy szerint engem illet: mindenki tudja, hogy maximalista vagyok, mindig és mindenhol győzelemre török, ennek jegyében nekem csalódást jelentett az alapszakasz, az elődöntőt ugyanis ebben a fázisban buktuk el. A negyvennégy találkozót jelentő első körben kellett volna magasabb helyezést elérnünk ahhoz, hogy alulról „horgásszunk”, de így nekünk a rájátszásban a második helyezett jutott. Sok tényező hátráltatta a csapatot: magas volt a betegség- és a sérülésszámunk, holott a ligában mi rendelkezünk a legjobb egészségügyi stábbal, ezért a történteket ki kell vizsgálnunk. Miként azt is, hogy több nyerhető mérkőzést miért buktunk el. A hajrára bejött a papírforma, az együttesek minősége és a játékosok értéke alapján jogos a Fradi, a Brassó, a Csíkszereda és a Gyergyó négy közé kerülése. Megjegyzem meg, hogy a világ topligáiban pici a különbség az első és az utolsó között, az Erste Ligában azonban ezt a differenciát brutálisnak nevezhetem.

Egri István ezután tippelésre vállalkozott, úgy ítéli meg, hogy az aranyérmet a Corona szerzi majd meg, hiszen a brassóiak vannak a legjobb formában. Szavaihoz persze hozzátette, hogy a tévedés jogát fenntartja már csak azért is, mert a jégkorong veszélyes üzem, bármelyik csapat elcsúszhat a jégen.

Részletes elemzés

– Már említettem, hogy csalódott vagyok, a pozitív dolgok azonban melengették a szívemet – folytatta Egri István. – A fiatalok beépítésének aránya alapján az első három közé kerültünk, jóllehet tudjuk, hogy gyerekeink még nem érettek a felnőtt hokira. Filozófiánk változatlan marad: annak ellenére is a tehetségeinket favorizáljuk majd, hogy próbálkozásunkat most nem koronázta siker. Az egymás közötti értékelést már megkezdtük. Felkértem a csapatfőnököt és az edzői stábunk tagjait arra, hogy széles körben és minden részletre kiterjedően elemezzenek: tárgyalásaink sűrűjében vagyunk. Vezetőedzőnkkel, a kanadai Steve Kasperrel már a rájátszás előtt leültünk azért, hogy számunkra világossá váljon: miként képzeli el a saját jövőjét, mi a véleménye a miskolci hokiról, a rendelkezésére álló feltételek között, folytatás esetén hogyan tudná megvalósítani szakmai tervét, mi a véleménye a fiatalokról, hogyan kívánja fejleszteni játékrendszerünket és leendő taktikájának elemeire is kíváncsiak voltunk. Trénerünk a világ csúcshokijából érkezett hozzánk, bízom benne, hogy néhány héten belül megegyezünk vele a második idényről. Leszögezem, hogy világos legyen: a magyar húzóemberek, továbbá a miskolci játékosok érinthetetlenek, melléjük kell minél hatékonyabb légiós szekciót szerveznünk. Szakmai kormányosunk közölte velünk, hogy Galanisz Nikandrosz másodedző jó munkát végzett, ezért a jövőben is a DVTK stábjában dolgozik majd. Voltak, akik rákérdeztek Vas Jánosra: Jankó visszavonulása után az U21-es gárdánk edzője lett, akadémiánk élére került, a felnőttek előszobáját jelentő csapatot kapta meg. A magyar hoki valaha volt legsikeresebb játékosának életében benne van az is, hogy egyszer vezetőedző lesz akár nálunk, akár máshol.

A számok nyelvén 

Arra a kérdésre, mely szerint nagyon sokba kerülnek-e a minőségi légiósok, a klubelnök „hideg vizet” öntött a pohárba: 

– Minden évben odajutunk, hogy a hokihoz rengeteg pénz szükséges. Ennek szellemében magas polcról kell levenni a menő külföldieket és mindenki olyan arányban vehet ki a „húsos fazékból”, amennyi forrással rendelkezik. Az Erste Liga nívóját pillanatnyilag a légiósok jelenléte határozza meg és ez rossz irány. A sorozaton szereplő csapatok keretének felét a vendégmunkások adják, ez pedig nem szolgálja sem a klubok, sem a válogatott érdekét, ezért korlátozni kell a légiósok számát, mert a jelenlegi helyzetet anyagilag nem bírjuk. A minőségi külföldi és a magyar jégkorongozók a labdarúgáshoz, a kézi-, a kosár- és vízilabdához képest olcsók. Magyarországon a csúcslégiósok 40-60 ezer euróért az egész szezonra szerződtethetők, ez töredéke például a focisták bérének, de mi 15-20 ezertől drágábbakat nem tudunk hozni, vagy ezt csak a rájátszásra tehetjük meg. A hazai játékosok bőven 1 millió forint alatti bérekért játszanak, zömük 5-600 ezret kap. Tárgyi feltételeinket mindenki kiválónak tartja, azt viszont már az erszényünk határozza meg, hogy kiket tudunk leigazolni a soron következő szezonra.

Egri István végül azon lelkendezett, hogy hazai mérkőzéseikre mintegy huszonötezren látogattak el a jégcsarnokba, az összesített adatok alapján pedig kiderült, hogy – a most kezdődő végküzdelmek egyelőre ismeretlen számaitól eltekintve – a itthon a DVTK Jegesmedvék csarnokát keresték fel a legtöbben.