Szakadó hóban? El sem tudják képzelni…

Huszonöt éves pályafutása alatt 14 Európa-bajnokságon, 12 világbajnokságon és 4 téli olimpián szerepelt, 2012-ben alapította meg a saját műkorcsolya-egyesületét, a Sebestyén Korcsolya Sport Egyesületet. Sebestyén Júlia – aki mindig a Tiszaújvárosi SC színeiben lépett jégre – az aktív sportolói pályafutását éppen tíz évvel ezelőtt fejezte be, a torinói vébét követően.

Tíz éve vonult vissza. Megvan még a pillanat, amikor tudatosult, hogy lezárta a pályafutását?

Azt előre elhatároztam, hogy a 2010-es vancouveri téli olimpiára még ki szeretnék jutni. Nem volt egyszerű, hiszen az azt megelőző évben komoly Achilles-ín-sérüléssel küzdöttem, és életemben először ki kellett hagynom a kvalifikációs vb-t Los Angelesben. Így hálás vagyok a sorsnak, hogy mégis sikerült, és az olimpia után úgy döntöttem az edzőmmel, mivel nagyon jó formában voltam, és csak három hét volt a két világverseny között, hogy elindulok a világbajnokságon. A szüleim is elutaztak Torinóba, hogy ott lehessenek az utolsó versenyemen. A kűr után körbenéztem és mivel tudtam, hogy ez volt az utolsó, elsírtam magam. Persze az élet kiszámíthatatlan, és végül is októberben egy meghívásos versenyen a Japan Openen – amelyen Amerika, Japán és Európa versenyzett – még egyszer 22 000 ember előtt jégre léphettem. Hatalmas élmény volt, de természetesen annak már más volt a hangulata, mikor Evgeni Plusenkóval egy csapatban szereplehettem.

Mit gondolt, mi és hogyan következik ezután?

Azt tudtam, hogy mindenképpen szeretnék a jég közelében maradni. 25 évet töltöttem el a jégen, és igaz, több diplomát is szereztem – az Óbudai Egyetem műszaki menedzser és közgazdász mesterképzésén, azonban elvégeztem a Tf-en a műkorcsolya-szakedzőit és egy középfokú sportmenedzseri képzést –, 2010 szeptemberétől a debreceni műkorcsolyaklub meghívására szaktanácsadóként segítettem a munkájukat. Eleinte 3 hetente, az év végére már szinte hetente 2-3 napot ott töltve. Végül Budapesten kezdtem el edzősködni, és 2012-ben alapítottuk meg a Sebestyén Korcsolya Sport Egyesületet. A versenyzők felkészítésével foglalkozom, emellett korcsolyaiskolám működik a Marczibányi Sportcentrum területén, ahol a legkisebb, már 2-3 éves gyerekeket oktatjuk, és próbáljuk minél több gyerekkel megszerettetni ezt a szép sportot. Ezenkívül a Nemzetközi Korcsolyázó Szövetség technikai specialista képzését is elvégeztem, és a technikai panelben már volt szerencsém nagyobb versenyen, mint a francia világkupán pontozni többször is. Ezek mellett a Testnevelési Egyetemen a műkorcsolya oktatásáért vagyok a felelős, és a MOB Fair Play Bizottságának vagyok a tagja, illetve büszke vagyok arra, hogy a Mol Alapítványt – amely többek között fiatal tehetséges utánpótláskorú versenyzőket is támogat minden évben – mint kuratóriumi tag segíthetem.

Hitte volna 2010-ben, hogy rövid időn belül saját egyesülete lesz?

Nem is sejtettem, nem volt könnyű, hiszen élsportolóként feszes napirend mellett készültem a versenyekre. Hirtelen nem volt kötelező edzésre járni, azonban azon a nyáron meghívást kaptam az olasz nyári bemutatósorozatba, és így az edzések újra előtérbe kerültek, illetve októberben a Japan Openen és végül hazai közönség előtt is a Kings on Ice budapesti állomásán, Evgeni Plushenko és Edvin Marton meghívására korcsolyázhattam. Így abban az évben még gondolni sem gondoltam ilyenre, azonban amikor már Budapesten edzősködtem, jobbnak láttuk, ha saját egyesületet hozunk létre, és nem több helyre vannak leigazolva a gyerekek, mert hogy így egyszerűbb lesz. Természetesen nem könnyű egy egyesület életét szervezni, az edzések mellett sok a munka vele, azonban büszkék vagyunk rá, hogy az elmúlt években a mi közösségünk lett Magyarország legeredményesebb műkorcsolya-egyesülete. Az idei szezonban is 9 arany-, 4 ezüst- és 2 bronz­érmet nyertek az országos bajnokságon a tanítványaim.

Nyolc éve létezik az SKSE, ez talán már elég arra, hogy valamilyen mérleget készítsen…

Ahogyan mondtam, az elmúlt évek legeredményesebb egyesülete lettünk, erre büszkék vagyunk, és mindent megteszünk annak érdekében, hogy sikeresen készíthessük fel a versenyzőinket. Igyekeztem olyan rendszert kialakítani itthon, amit külföldön láttam, amiben egy nagy csapatban dolgozunk. Több edzővel; többek között a korábbi férfi magyar bajnok Vidrai Szabolcs segít a jégen, hiszen tudásnak megfelelőlen több csoportban edzenek a gyerekek, és napi 8 órát is jégen töltünk velük, a hétvégi versenyekről nem is beszélve. Elek Attila korábbi jégtáncos segít a korcsolyaalapok elsajátításában, ezenkívül balettmesterrel, tánctanárral, erőnléti edzővel dolgoznak a gyerekek, és Maros Barbara segít a koreográfiák elkészítésében, mert minden évben az is hatalmas feladat. A kűrruhák elkészítésében, zenék megvágásában is van segítségünk. Sokat teszünk azért, hogy a korcsolyaiskolákban is egyre többen tanulják meg az alapokat. Külön oktatók foglalkoznak a legkisebbekkel. Idén összesen 20 leigazolt versenyzőnk van, közöttük 10 felnőtt és utánpótlás-válogatott, és a tavalyi évben több mint 100 érmet nyertek a különböző nemzetközi és hazai versenyeken. Tóth Ivett 2016-ban, mikor velem készült, a felnőtt Európa-bajnokságon és a junior világbajnokságon egyaránt a 8. helyen végezett.

Még milyen előrelépési, fejlődési lehetőségeket lát a klubnál?

A körülményeink sokat javultak az elmúlt években a MOKSZ támogatásainak köszönhetően. A válogatott keretnek biztosítják a jégidőt, és műhelytámogatásban is részesültünk eredményességünk után. Természetesen ahhoz, hogy felvegyük a versenyt a külföldi vetélytársakkal, mindig több jégre, a feltételek javítására van szükség. Keressük a lehetőségeket, hogy minden területen a legtöbbet adjuk a versenyzőinknek.

Hogyan lehet manapság motiválni egy korcsolyát elkezdő kisgyereket; vélhetően nem működnek azok a dolgok, amik esetleg önnél működtek mondjuk 30 évvel ezelőtt. Milyen perspektívát tud nekik vázolni?

Ha a feltételeket nézzük, sokkal könnyebb dolguk van a mai kicsiknek. Én nyitott jégpályán edzettem Tiszaújvárosban 13 éves koromig. A mai gyerekek elképzelni sem tudják, milyen szakadó hóban, -20 fokban edzeni, sokszor mesélek az én körülményeimről, ezzel is motiválva őket, és talán, hogy jobban értékeljék a mostani körülményeket. Ugyanakkor hajnalban, reggel 6-kor vannak az edzések, iskola után már 2-kor, 3-kor, így a szülőknek nagyon sok áldozattal jár, ha a gyerekük sportol. Sok függ tőlük, hogy vállalják-e az élsporttal járó életet, és támogatják-e gyermekeiket. A mai műkorcsolya változott 30 évvel ezelőtthöz képest, hiszen felgyorsult a sportágunk, és sokkal fiatalabban kell nagyon magas technikai tudásra szert tenni. Talán ezért sincsenek most olyan egyéniségek, akiket hosszú éveken keresztül láthatnánk a tévében, mert a tinédzserkor előtt berobbant bajnokok sokszor egy-két év múlva eltűnnek. Így motiválni is nehezebb sokszor a versenyzőinket, hiszen nem várhatjuk el egy 8-10 éves gyerektől, hogy csak korcsolyázzanak, és ne járjanak iskolába. Akik vállalják a korcsolyát, azok hajnaltól késő estig edzenek, tanulnak és rohannak edzésről iskolába, onnan vissza, majd haza, hogy még késő este az elmaradt leckéjüket megírják. Reméljük, egyszer ezen is tudunk változtatni, és az iskola összhangban lesz az élsporttal.

Az egyesület alapítása is azt mutatja, hogy amióta elkezdte kisgyerekként, sokat jelent számára a korcsolya. Meg lehet fogalmazni, hogy mégis mit, miket?

Hálás vagyok szüleimnek, Tiszaújvárosnak, a sorsnak, hogy ezt a sportot választottam. Kezdetben a hobbim volt, később a hivatásom lett, azt csinálhatom a hétköznapokban, amit szeretek.

Négy téli olimpián indult, ami csak keveseknek adatik meg. Vannak ezeken a versenyeken kívüli történetei?

A vancouveri téli olimpia megnyitóünnepségét sosem fogom elfelejteni, amikor én vihettem a magyar zászlót, illetve 2002-ben Salt Lake Cityben, amikor a 6. helyen álltam a rövid program után, és az utolsó csoportban léphettem jégre. Ezenkívül a budapesti Európa-bajnokságon telt ház előtt korcsolyázhattam, és állhattam fel a dobogó legfelső fokára. Ide sorolnám, amikor Párizsban a francia világkupán reggel volt az edzés, és későn este a verseny. A versenyeken szinte csak a jégpályát és a szállodát láttam, és ott először úgy döntöttünk, hogy elmegyünk kicsit napközben várost nézni, mert nem lehetek egész nap a hotelben. Este olyan jó kűrt futottam, hogy a 3. helyen végeztem, és bejutottam először a világkupadöntőbe, ahová csak a világ legjobb hat versenyzője kerülhetett. Szinte minden versenyt fel tudok idézni, emlékszem a jégpályákra, hogyan futottam le a kűröket. Az edzőtáborokra, mikor esténként volt olyan, hogy menni nem tudtam, olyan izomlázam volt… Természetesen a tiszaújvárosi karácsonyi és május 1-jei bemutatókra is élénken emlékszem, amikor a tribün teljesen megtelt, és óriási hangulatban korcsolyázhattunk otthon.

Hogy érzi, mi változott meg önben az első, 1998-as és az utolsó, 2010-es olimpia között? Nyilván sokkal rutinosabb lett, de inkább az érzéseire lennék kíváncsi.

Tizennégy évesen, nagyon fiatalon jutottam ki az első Európa-bajnokságomra, ahol rögtön a 14. helyen végeztem. Akkor szinte még fel sem fogtam ezen versenyeknek a súlyát, örültem, hogy ott lehettem, és talán nem is izgultam annyira. 16 évesen, két év komoly sérülés után, sok mindennel meg kellett küzdenem, és végül 1998-ban kijutottam minden világversenyre, közte a naganói téli olimpiára. Onnantól kezdve évről évre próbáltam egyre jobb lenni, és úgy nekivágni a versenyeknek, hogy egyre jobb eredményt érjek el. Így felhívtam magamra a figyelmet, és 2003–2004-ben egyre jobb teljesítményt nyújtva, egyre nagyobb önbizalommal tudtam a versenyeken jégre lépni. Talán ennek is köszönhető, hogy hazai közönség előtt jól teljesítettem 2004-ben. Majd természetesen igyekeztem mindent megtenni, hogy újra első legyek, de amikor 2005-ben az Eb-n 4. lettem, sokan csalódásként élték meg, és nehezen értették, hogy ez egy pontozásos sportág, s az első, illetve a tizedik hely között hajszálon múlnak az eredmények. Görcsösebb lettem, tudtam, hogy nem hibázhatok, és így nehezebb volt a maximumot teljesíteni. Később elfogadtam, hogy kis országként, egy pontozásos országban, nehéz a dobogóra felkerülni, ugyanolyan szorgalommal, motivációval készültem, de talán elfogadtam ezt. 2008-ban hajszálon múlt és negyedik lettem, amikor a teljesítmény alapján dobogóra is állhattam volna. Ezért az utolsó években igyekeztem kiélvezni a sport minden percét.

Merre, milyen irányba halad a magyar műkorcsolyasport?

Ahogy megjegyeztem, a sportágunk felgyorsult, 12 éves orosz fiatalok négyfordulatos ugrásokat végeznek, nehéz felvenni velük a versenyt. Az utánpótlás szintjén a nemzetközi versenyeken a versenyzőink szépen teljesítenek, sokszor dobogóra állnak, és megállják a helyüket. Ahhoz, hogy valaki világversenyre kijusson és bekerüljön a legjobbak közé, a tehetség, szorgalom, kitartás mellett millió egy kis részletre szükség van. Ez kevés embernek adatik meg, azért dolgozunk, hogy a jövőben legyenek ilyen versenyzőink.

Kiknek a támogatása nélkül nem jutott volna el az Eb-aranyig, az olimpiai szereplésekig?

Elsősorban a szüleimnek, családomnak köszönöm, akik mindig mindenben támogattak, mellettem álltak. Hálás köszönettel tartozom Tiszaújvárosnak, a TVK-nak, Borsod megyének, akik támogattak és mindig magukénak éreztek. Kozári Klári néninek, aki magához vett, amikor Budapestre kerültem, és olyan lett nekem, mint a pótnagymamám. Edzőimnek, Pappné Ági néninek, Gurgen Vardanjannak és Jerena Ipakjannak, akiktől nagyon jó alapokat tanultam és akikkel majdnem 12 évet dolgoztam együtt kisebb megszakításokkal. Száraz Andrásnak, akivel Európa-bajnok lehettem, aki mellett eljuthattam neves orosz koreográfusokhoz. Mindig éreztem azt a szeretetet, amit a várostól, a megyétől kaptam, a mai napig köszönöm nekik és hogy ennyien szurkoltak nekem, értem.

Milyen sűrűn jár Tiszaújvárosban? Otthon megállítják még az utcán, netán felkérik egy közös fotóra, aláírásra?

Sajnos a sok verseny, edzőtábor miatt keveset tudok hazautazni, így többször a szüleim utaznak fel hozzánk. Igyekszem tartani a kapcsolatot az otthoniakkal, és a mai internetes világban szerencsére a távolságok ellenére is van erre lehetőség.

Sebestyén Júlia

Született: 1981. május 14., Miskolc

Legjobb eredményei

1989–: többszörös magyar bajnok

2002–2009: 9-szeres felnőtt magyar bajnok

2003: Európa-bajnokság, 3. hely

2004: Európa-bajnokság, 1. hely

2004: világbajnokság, 6. hely

2004–2010: világkupa, 5-ször 3. hely

2004, 2006: világkupa döntő 6. hely

2005: világranglista legjobb helyezés, 4. hely

2006: világkupa Kína, 1. hely

2006: világkupa Moszkva, 2. hely

Négy téli olimpián vett részt:

1998: Nagano, 15. hely

2002: Salt Lake City, 8. hely

2006: Torino, 18. hely

2010: Vancouver, 17. hely

(A borítóképen: Sebestyén Júlia)