Sok mesét kell olvasni a gyerekeknek és kerülni a trágárságot

Az Anyanyelvápolók Szövetsége és a Magyar Nyelv Múzeuma elismerése milyen érzéseket keltett önben?

Nagyon felemelő érzés volt átvenni a díjat a magyar nyelv ikonikus helyén Széphalomban, A Magyar Nyelv Múzeumában. Nyiri Pétert régóta ismerem és külön öröm volt, hogy ő, mint az intézmény vezetője adta át az elismerést és mondta el a méltatást. Az Anyanyelvápolók Szövetségének lassan 30 éve vagyok tagja. Középiskolásként Győrben, majd Csongrádon vettem részt ifjúsági anyanyelvi táborokban. Később a szervezet ifjúsági vezetőségi tagjaként a táborok különböző anyanyelvi rendezvények szervezésébe is bekapcsolódhattam. Ez alatt az idő alatt számos olyan barátság szövődött akkor, ami a mai napig megmaradt. Jó, hogy a civil szervezet ezekre a kapcsolatokra is hatást gyakorol a közös ügy a nyelvápolás ügye által. A Magyar Nyelv Múzeumával 2014-ben kerültem kapcsolatba, amikor Nyiri Péter igazgató, és természetesen az Anyanyelvápolók Szövetsége elnöke Juhász Judit is első szóra mondott igent arra az ötletemre, hogy valósuljon meg egy játékos formájú anyanyelvi vetélkedő. Akkor a Nemzeti Művelődési Intézet megyei irodájának módszertani referense voltam, és Dombi Ildikó az intézet módszertani főosztályvezetője szorgalmazta az anyanyelvápolást, mint projektet. Meg kell említenem Varga Mónika nevét is, aki nagyon sokat segített az első verseny lebonyolításában, ő tervezte azt az oklevelet, amelyet ma is megkapnak a helyezettek. Az elismerés átvételekor eszembe jutott, hogy már kilenc Anyanyelvi játékok- játékos anyanyelv verseny döntőjét vezethettem a múzeumban, most pedig átvehettem ezt a fantasztikus díjat, amelyet előttem olyanok kaphattak meg, mint Kováts Dániel, vagy Fehér József. Őket követni a sorban a legnagyobb elismerés.

Számított a díjra, hogy idén ön fogja megkapni?

Amikor Nyiri Péter a múzeum igazgatója közölte velem, hogy ebben az évben úgy döntöttek, nekem ítélik oda az elismerést nagyon meglepődtem. Titkon persze mindenki számít arra, hogy a munkáját egyszer elismerik, de keveseknek adatik meg, hogy életükben díjazzák őket. Anyanyelvünkért és Széphalomért a díj megnevezése, amely nekem azért is tetszik, mert már középiskolás korom óta foglalkoztat ez a téma. Kovács Ferencné Irénke néni volt a Herman Ottó Gimnáziumban a magyartanárom és ő vezetett be a Péchy Blanka által alapított "Beszélni nehéz" mozgalomba, vagy ahogy Deme László professzor úr is nevezte a nyelvművelők nagy családjába. Ez 1994-ben történt, akkor voltam elsős gimnazista a Hermanban. Irénke néninek sokat köszönhetek, de nemcsak én, hanem a többi osztálytársam is. Ő szemléletet, értékrendet adott nekünk, ami a későbbiekben is döntő hatással volt a pályánkra. Nagy kritikus volt, de ez volt az igazi titka, nagytudású, de mégis szerény tanár, igazi pedagógus volt. A Miskolci Egyetem magyar szakán szakdolgozatom az Anyanyelvi mozgalmaink története és helyzete napjainkban címet viselte. Dr. Kemény Gábor volt a konzulensem, valamint a Bölcsészettudományi Kar jelenlegi dékánja dr. Illésné dr. Kovács Mária volt az opponens. Nekik is sokat köszönhetek. Azonban volt az egyetemen egy házaspár dr. Szili József és dr. Sziliné B. Juhász Erzsébet. Ők már sajnos nincsenek közöttünk, nekik is hálás vagyok a segítségükért. Persze meg kell említenem a Jókai Mór Általános Iskolából is két tanáromat alsó tagozatban Pongrácz Jánosné Györgyike nénit, aki az iskolai műsorok szervezője volt, mint drámaszakkörösre, sokszor osztott szerepet. A másik tanár Harsányi Attiláné, Zsóka néni, akinek meg az unokája vett részt ezen a versenyen, amelyet tíz éve szervezek.

Kik vehetnek részt az ön által megálmodott és szervezett anyanyelvi versenyen?

Kezdetben csak felvidéki és Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyei diákoknak hirdettük meg két korosztályban általános iskola felső tagozatosainak és középiskolásoknak. Később kárpátaljai, Heves vármegyei, muravidéki, ettől az évtől kezdve pedig Győr-Moson-Sopron vármegyei tanulók is nevezhettek a megmérettetésre. A II. Rákóczi Ferenc Könyvtárban is szervezek nyelvi játékokat. Miklós Katalin a gyermekkönyvtár vezetője kért meg arra, hogy a nyári szünidei táborban alsósokkal játszunk. Jakabné Csizmár Ágnessel egyeztetve a Martinkertvárosi Nyugdíjas Klub tagjaival évente két alkalommal jövünk össze a Tompa Mihály Könyvtárban, ahol szintén előkerülnek a nyelvi fejtörők. Szerencsére mindkét korosztály ráérzett a nyelvi fejtörők ízére.

Mit jelent valójában ez az elismerés, illetve mivel jár?

Az elismerést megkapni felelősséggel jár, hiszen a korábban megkezdett munkát legalább így, vagy még magasabb színvonalon kell végeznem, mint azelőtt. Egy szép emlékplakettet vehettem át, amely nagy kincsként kiemelt helyet foglal el a könyvespolcomon.

Akkor ezek szerint a sok éve megkezdett tevékenységet folytatja?

Az Anyanyelvi játékok játékos anyanyelv elnevezésű vetélkedő a Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyei értéktár része is. Többen elismeréssel szóltak erről a kezdeményezésről, amely jövőre ünnepli 10. születésnapját. Az idei versenykiírás sok meglepetéssel szolgál majd a csapatok és a pedagógusok számára. Akik az első alkalommal versenyeztek, ma már fiatal felnőttként segítik az anyanyelvápolók munkáját. Tirpák Orsolya, aki a Lévay József Református Gimnázium diákjaként kétszer is tagja volt a győztes csapatnak, ma az Anyanyelvápolók Szövetségének táborát szervezi, valamint kisfilmeket készít több rendezvényről is. Sindler Martina nagymegyeri általános iskolás diákként volt győztes csapat tagja, de korábban már nyitrai egyetemistaként zsűrizett a verseny felvidéki fordulóján. Nagy Natália az Ungvári Nemzeti Egyetem egyetemi docense a kárpátaljai, Horváth-Bárány Réka a győri Kazinczy Ferenc Gimnázium tanár a Győr-Moson-Sopron vármegyei iskolák versenybe történő bekapcsolódását javasolta. Nagyon hálás vagyok nekik ezért. Úgy érzem a díjat a versenyző diákoknak és felkészítőiknek, a pedagógusoknak is köszönhetem, hiszen nélkülük nem lett volna vetélkedő.

Ön szerint mit tud tenni ma egy átlagos ember a magyar nyelv megőrzéséért?

A nyelvi igényességet nagyon fontosnak tartom, de talán még ennél is lényegesebb, hogy a beszédben kerüljük a trágárságot. Azt veszem észre, hogy nagyon sok a nyelvi hiba, mind írásban, mind szóban. Ha ilyet érzékelek, azt igyekszem kijavítani, valamint jelezni, hogy miért helytelen. Talán, ha a mindennapokban ezt többen megteszik, máris sikereket érhetünk el. Tudom, hogy ez csepp a tengerben, de valahol el kell kezdeni és ezt a környezetünkben lehet a legkönnyebben megtenni. Sokat kell olvasni verseket, novellákat a gyerekeknek meséket, hogy el tudják képzelni a leírtakat. Három éves kisleányunk Odett már nagyon sok mesét ismer és a tartalmát szinte szó szerint el tudja mondani. Fejleszteni kell ezt a készséget a kicsikben, mert akkor jobb lesz a nyelvérzékük is. A cél pedig az, hogy a jövő generációja is igényes nyelvhasználó legyen.

Önnek milyen további tervei vannak az anyanyelvápolás területén?

Nagyon szeretném tovább vinni az anyanyelvi versenyt. Szoktam tréfásan mondani, hogy a három éves kislányunk mellett a verseny a másik gyerekem. Minden versenyen más-más feladatokat kapnak a versenyzők, ami mindig kihívás, mert újat kitalálni nem kis feladat. Nagy segítség a szentistváni nyugdíjas pedagógus Szőcsné Antal Irén könyve, amely nyelvi játékokat tartalmaz. Szeretném, hogy a jövőben még több vármegyei és határon túli terület iskolája bekapcsolódjon a versenybe. A fiatalok szeretik a nyelvi kreativitást tartalmazó feladatokat, lelkesek, ragyog a szemük, ezért megéri dolgozni.