Fesztivál

2022.07.27. 16:00

„A vége viszont most rajtatok áll”

Közösségi gyűjtés indult a TeatRom fesztiválért, a csereháti színházpedagógiai program folytatásáért – interjú Simon Balázs színházi rendezővel, az Utcaszínházi Alkotóközösség művészeti vezetőjével.

BA

Simon Balázs, a TeatRom fesztivált szervező Utcaszínházi Alkotóközösség művészeti vezetője

Fotós: Ádám János

Simon Balázs, a TeatRom fesztivált szervező Utcaszínházi Alkotóközösség művészeti vezetője

Fotós: Ádám János

Az első két nap biztos, a vége viszont most rajtatok áll…” A közösségi médiában jelent meg a felhívás az Utcaszínházi Alkotóközösség számlaszámával: „Már akár néhány ezer forint felajánlásával is lehetővé teszitek, hogy színház érkezzen a borsodi kistelepülésekre…”

Magyarország egyetlen roma összművészeti fesztiválja került bajba, anyagi okokból. Idén július 29-én kezdődik a nyolcnaposra tervezett program, aminek jó esetben a felét tudják megtartani – ennyire látszik a fedezet. „Elindítottuk a gyűjtést, és reméljük, a kormányzati szervek is támogatják majd. Konkrét ígéretek nincsenek, csak számítani lehet rá. De még egy ilyen évet nem fogunk tudni végig csinálni. Vagy az van, hogy valaki mögé áll, és beleteszi az induláshoz minimálisan szükséges 5-10 millió forintot, vagy ez a fesztivál nem lesz többet” - nyilatkozta Simon Balázs színházi rendező, az Utcaszínházi Alkotóközösség (UtcaSzAK) művészeti vezetője.

A pénzügyi okok nemcsak a TeatRom jövőjét, hanem a mögötte húzódó tevékenység jövőjét is veszélyeztetik – hívja fel a figyelmet az Észak-Magyarországnak adott interjúban Simon Balázs, aki a társadalmilag elkötelezett művészet kifejezéssel írja le munkájukat. 

A TeatRom az UtcaSzAK (www.utcaszak.hu) másfél évtizede zajló csereháti munkájának eredményeként született. A mostani helyzetet feltáró közleményük emlékeztet: „kezdetben utcaszínházi előadásokat hoztunk a legszegényebb településekre, később interaktívvá tettük ezeket az előadásokat, így váltak a gyerekek mind közönségként, mind résztvevőként egyre fontosabbá. Megismerve a közeg jellegzetes nehézségeit, rátanultunk azokra a kapcsolatteremtési és kommunikációs módszerekre, amikkel meg tudtuk tartani a programjainkban a gyerekeket, csoporttá tudtuk formálni őket, hogy megtalálják előadásaikban saját színházukat. Azt találtuk, hogy a színházpedagógia - mint a drámapedagógiától elkülönülő módszertan és eszköz - akár már rövid távon is hatékonyan fejleszti a közösségi együttélési képességeket, az indulatkezelési, önkifejezési skilleket, és ez iskolai és munkavállalói életükben is a résztvevők hasznára válik.” 

Ennek a munkának, és a belőle létrejött fesztiválnak a megtartása kiszámítható finanszírozást feltételezne. 

Idézet az UtcaSzAK közleményéből: „Szervezetünk, például a szóban forgó TeatRom fesztivál kapcsán állami, civil és külföldi berkekből számos bátorítást, elismerést, kitüntetést kapott, miközben a finanszírozási lehetőségek egyre szűkülnek. Olyannyira, hogy idén szinte minden forrás elapadt. A válság logikája azt sugallja, hogy ilyenkor a szellemi fejlődés a legkevésbé fontos. Nem lenne a mentális egészség fenntartása pont most sokkal fontosabb? A magyarországi romák helyzete kulturális szempontból talán még kilátástalanabb, mint szociális vagy egzisztenciális szempontból. Kinek lenne a feladata ez ellen tenni, akár, mint az UtcaSzAK teamje, önkéntesen? Kinek lenne a feladata a szükséges minimális finanszírozást hozzátenni?”

Kinek lenne a feladata hozzátenni a szükséges minimális támogatást?

Kormányzati szerveknek, az eziránt felelősséget vállaló szervezeteknek. Világszerte sokan gondolkoznak abban, hogy civil közösségekkel csináljanak úgynevezett „részvételi” színházat. A társadalmileg elkötelezett alkotók így találják meg a művészetek helyét az újra strukturálódó, átdigitalizált, a közösségi eseményektől elszokó társadalmakban. Mi is pont ezen dolgozunk. Abszolút nincs benne a köztudatban, hogy ez mi, mire jó, és ezért az sem, hogy miért és kinek kellene ezt támogatni. 

Bizonyíthatják például a vállalatok a társadalmi elkötelezettségüket ilyen ügyek támogatásával.

Borsodban is működnek nagyvállalatok, foglalkoztatnak roma munkavállalókat. Elvárható lenne tőlük, hogy a társadalmi felelősségvállalás a részvételi művészetek irányában is megjelenjen. Milyen szép lenne a részükről, ha érdek nélkül tennék. A bevételeikhez képest elenyésző összeg lenne ez, szerintem. 

Mi kellene a felismeréshez?

Ha az ember végigmegy a Csereháton egy novemberi reggelen autóval, és megnézi, hány gyereknek a kezében van ott az energiaital, és hogy közülük hányan 14 évesek, vagy az alattiak, megláthatja a jelenségben az összefüggést, hogy ezeknek a gyerekeknek mit jelent az energiaitalt gyártó vállalat. Kérdés, ők mit jelentenek az energiaitalt gyártó vállalatnak? Irántuk milyen felelősséget éreznek? Vannak romák, a mi csoportjainkban is, akik ezeknél a borsodi vállalatoknál dolgoznak. Ezek a vállalatok azzal adnának valamit, ha az UtcaSzAK színházpedagógiai munkájának hosszú távú fenntarthatóságára költenének. Ha van öt olyan csoport, amelyikkel három évre előre tudunk tervezni – nyári tábor év közbeni foglalkozások, előadások –, ahhoz hozzá tudunk tenni máshonnan összeszedhető forrásokat. Látni kell: azért is lett szükség a TeatRom fesztiválra, mert ez a motiváció a kis alkotói közösségek számára. Működik, ha azt mondjuk: minden héten csütörtökön találkozunk, és abból lesz majd egy színdarab, amivel eljuthattok A Fesztiválra. Az ilyen típusú háttérmunka jelenleg abszolút finanszírozhatatlan. 

Miért?

Nincs meg a meggyőződés, hogy miért lenne erre szükség. Így nincsenek erre állami pályázatok, nincs felügyelete, kulturális mentorálása sem. Pedig ez nem úri huncutság: az elmúlt 15 évünk tapasztalatai fényesen bizonyítják, hogy az ezer gyerek, aki megfordult a táborainkban, nagyon komolyan mérhető módon fejlődött, változott. Stabilabban áll a lábán. Tud kommunikálni, ambiciózus. 

Mi az oka akkor, hogy ezek az eredmények nem jelennek meg a társadalom számára is érzékelhető nagyobb képben?

Az egyik oka az lehet, hogy a kultúrpolitika alapvetően az államilag finanszírozott kőszínházak, illetve a Déryné program feladatának tartja a kistelepülések ellátását kulturális értékekkel, miközben itt vannak a színházi struktúrán kívül jelentkező független projektek. Ez alapvetően kutúrafelfogásbeli különbség: a kultúra, ami volt – azt megőrizzük, ami már gyengül, azt ápoljuk. És lennének a művészet jelen idejű lehetőségeit, útjait keresők. A „kereső” típusú művészet most jellemzően kívül esik a Művészeti Akadémia, a Teátrumi Társaság tagságán. Mit csináljon az állam velünk, akik nem az általánosan elfogadott kultúra kép jegyében alkotunk, hogyan lehetne a mi tehetségünket, energiáinkat, hazaszeretetünket, jobbítani vágyásunkat használni? Ha a művészethez hozzájutást társadalmi szinten elgondoló, innovatív eszközöket kifejlesztő társulatok számára lenne egy mondjuk másfél milliárd forintos alap, az méltó teret adhatna a társadalmilag hasznos művészetekről való hosszútávú keresésnek. Ez az összeg a pályázati altémákban ritkán haladja meg az 50 millió forintot. 

A modell, amiről beszél megadja az új nézői közösségek elérésének a lehetőségét is. Legalábbis tesz érte. Ebből a szempontból van-e jelentősége, hogy roma közösségekkel dolgozik?

Nincsenek új, komoly pályázatok, amelyekből hosszabb távú működést fel lehetne építeni. Érdekes módon, sem a mentálhigiénés, sem a javító-nevelő munkában nem használják a színházat, mint eszközt, vagy legalábbis nem a helyén használják. Nincsen az, hogy a javítóintézetek minden évben félretennének pár millió forintot az összes növendék heti két drámaórájára.

Mi lenne a hasznos? Ha hogyan gondolnának arra, amit önök csinálnak? Mint művészetre? Mint társadalmi célt segítő művészeti oktatásra?

Szerintem mentálhigiénés eszközként. Ha meg akarnám győzni a döntéshozókat, azt mondanám: a magyar társadalom rendkívül kényes mentálhigiénés állapotban van, biztosítsanak ennek a szektornak éves szinten másfél milliárd forintot, és nézzék meg, mit tudnánk elérni. Nagyon sok a negatív hatású kapcsolatrendszer, az intézményes és a családon belüli erőszak. Megosztottság van, a főváros és vidék között is. Sok ember küzd mentális zavarokkal, függőségekkel – ez nem tesz jót a magyar társadalom összteljesítményének, várható élettartamának. A színházat eszközként használva nagyon komoly hatást lehetne elérni a magyar társadalomban, pont a legveszélyeztetettebb közegekben. Az lenne a fontos, hogy az emberek összejárjanak, valamilyen módon a közöttük lévő kohézió fokozódjék. A színházcsinálás pont ezt adja. Ha mindezt mentálhigiénés szempontból fogjuk fel, mint egy pszichodrámacsoportot, ahol az ebben a csoportban megjelenő témáknak az újraformálása történik, közösségi beszélgetések, improvizációk, a színpadra állítás által, a terápiás hatás szinte garantált.

Lát-e esélyt, hogy amit csinálnak, átlépje a saját határait, hogy ne csak azt lássák benne: időről időre van itt egy fesztivál, hanem a mögötte lévő munkát és annak az értelmét is? 

Ez rettentő jó kérdés. A közöny ellen dolgozni nehéz. A projekt a saját társadalmi rétegén belül is küzd az elfogadásért. Van, aki a hasznosságát is megkérdőjelezi. Ezen a fesztivál társadalmi ismertsége segítene, ha a TeatRomra sok olyan többségi ember is eljönne, akit az egyszerűen a program színvonala miatt érdekelné. Ha lennének négy-ötezres koncertek, és ehhez csomó komoly művészeti rendezvény az biztosan magával ragadná a szkeptikusakat is. 

De ön nem kérdőjelezi meg a hasznosságát.

Én számos kutatás eredményét ismerem és a saját tudományos eredményinkre is támaszkodom, és persze szabad szemel is látom a hasznosságát például a programjainkban felnövekvő fiatalokon.

A TeatRom fesztivál megtartását ezen a számlaszámon lehet segíteni. A gyűjtést a tervek szerint folytatják a fesztivál után is, a színházpedagógiai munka támogatására: 16200209-17072825 Utcaszínházi Alkotóközösség

A TeatRom 2022-es tervezett programja 

Július 29 
Hernádszentandrás
18h Pro Progressione – WhatSAP: 2078 km színház és közösségi vacsora a hernádszentandrási művelődési házban 

Július 31.
Miskolc, Avas, Dante lovarda
17h UtcaSzAK – Gorkíj-Szegedi: Makar Csudra (bemutató előadás)

Augusztus 1.
Lyukóbánya, Közösségi ház
10h BélaMűhely: Hangszerkészítés 

Ábel dráma-játék workshopja

11.30 Barta Tóni Bábszínháza: Paprikajancsi - vásári bábjáték

13h-18h Paprikajancsi Csúzlizdája

14h Független színház Magyarország – Szegedi Tamás: Ogre para 

15h Fiatalok színháza – Tornanádaska: A sókirály

15.30 Fiatalok színháza – Abaújszolnoki Kántálók: Villia

16.30 Miskolci Zsonglőr Klub 

BélaMűhely – Hangszercsépelő

18h BélaMűhely – Karmesterjáték

18.30 LY16 - koncert 

19.30 Élőkép Színház: Nők pirosban

20h Konzis hangok - koncert

20.30 Fiatalok színháza – Lyukói Fiatalok Közössége: Pünkösdi ünnepi játék

21h Oláh Józsi (Parno Graszt) & M’n M – koncert 

Bábonyibérc 
11h Miskolci Zsonglőr Klub 

11.30 Konzis hangok - koncert

12h Élőkép színház: Nők pirosban

Számozott utcák
14h Miskolci Zsonglőr Klub 

15h Ábel dráma-játék workshopja

16.30 Bartha Tóni bábszínháza – Paprikajancsi – vásári bábjáték

17.30 Fiatalok színháza – Abaújszolnoki Kántálók: Villia

Tetemvár
16.30 Konzis hangok 

17h Élőkép színház – Nők pirosban

17.30 Ábel dráma-játék workshopja

Avas, Dante lovarda
18h UtcaSzAK – Gorkíj-Szegedi: Makar Csudra

Augusztus 2.

Gadna
10h Nők Pirosban

Csenyéte
12.30 Nők Pirosban

A miskolci városháza előcsarnoka
15h Válogatás a KuglerArt Szalon Gallery gyűjteményéből – kiállítás 

Miskolc, Városház tér 
16h Csudra a városban – a Dante Lovarda és az UtcaSzak felvonulása

Miskolc, Szinva terasz 
16.30 Miskolci Zsonglőr Klub 

17h Ábel dráma-játék workshopja 

18h30 Nők Pirosban 

19h Bélaműhely: Hangszercséplő
20h Konzis hangok

Miskolc, Helynekem

15h Díjnyertes roma filmek 

Gettó Balboa - vetítés 

16.30 Egy csapat vagyunk – vetítés és beszélgetés Horváth Szimonettával, Kuru Lászlóval és Kerékgyártó Yvonne-nal 

18h Ly16 – koncert 
19h Fiatalok színháza – Abaújszolnoki Kántálók: Villia

19.30 A DIKH TV sztárjai – Merci és Báró – koncert

20.30 Fiatalok Színháza - meglepetés

21h Oláh Józsi (Parno Graszt) & M’n M – koncert 

Augusztus 3. 

Hernádszentandrás

17h Konzis hangok 

17.30 Miskolci Zsonglőr Klub

18h30 UtcaSzak – Gorkíj-Szegedi: Makar Csudra

Gadna
10h Konzis hangok

Miskolci Zsonglőr Klub

11h Ábel dráma-játék workshopja 

12h Fiatalok színháza – Abaújszolnoki Kántálók: Villia

12.30 Díjnyertes Roma Filmek - Egy csapat vagyunk – vetítés és online beszélgetés Horváth Szimonettával, Kuru Lászlóval és Kerékgyártó Yvonne-nal

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a boon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a boon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában