Drozsnyikos Tompa szimbólumokkal

Tompa Mihály emlékére készült az a szobor, amit Drozsnyik István képzőművész alkotott. A megrendelő Vass Tibor író, költő, a Spanyolnátha művészeti folyóirat alapítója és főszerkesztője. Ő tervez nagyobb rendezvényt a folyóirathoz kötődően Tompa Mihály születésnapján szeptember 28-án – a nagy magyar költő 1817-ben született, és több szál is köti Hernádkakhoz –, a rendezvény részeként délelőtt 11-kor avatják fel a szobrot.

– Tibor keresett meg még a nyáron, hogy nem készíteném-e el Tompa szobrát, mert emlékparkot tervez Hernádkakon. Egy-két napon belül már mutattam is neki a tervet – mondja a képzőművész. Tompa Mihály kalandos élete ihlette meg, volt pap, nevelőtanár, jogi diplomával is rendelkezett. A mű monumentális lett, 4,7 méter magas (plusz 40 centi a föld alatt), 85 centi széles, és ahogy a művész fogalmaz, nagyon drozsnyikos.

– Ott vannak rajta a rám jellemző szimbólumok. A szék, az asztal, a sok mértani forma: vonalak, vonalhálók, háromszögek, kockák – magyarázza. S ott van benne Tompa Mihály szellemisége, olyan, amilyennek a művész látja.

– Nagyon inspiráltak a költő versei, A madár, fiaihoz vagy A gólyához címűek. Ez utóbbi az 1848/49-es szabadságharc után íródott, börtönben is ült miatta. Benne van a szabadságvágy, az elkeseredettség olyan szállóigévé vált sorokkal: „Mint oldott kéve, széthull nemzetünk...!” vagy „neked két hazát adott végzeted,/ Nekünk csak egy – volt! az is elveszett!”. A mély érzés adott motivációt, beleszőttem a szoborba sok-sok szimbólummal. Nagy hatással volt rám, ezért is készült el a szobor vázlata rendkívül rövid idő alatt.

Szabadság, bukások, remény

Drozsnyik István elárulja, mit is jelentenek, mit szimbolizálnak a formák a műben. A vonalak, az asztal, a szék, a rács a börtönre utal, a kacskaringós vonalak Tompa Mihály kanyargós életét jelképezik, valamint betegségeit, fájdalmait. A feltörő nyíl a tehetség, a fellángoló szabadságharc szimbóluma, és bár a szabadságharc elbukott, de a költő tehetségével a csúcsra ért.

– Ott a szoborban egy kereszt, egy kardhegyforma is, ami Damoklész kardjára utal, újra a szabadságharcra és az emberi sorsra: bármikor, bárkinél megtörténhetnek a bukások, a tragédiák, ott lebeg felettünk, ma, holnap, akármikor.

Drozsnyik István beszél a szobor tetején felfedezhető páváról, a madárról is, a korlátok nélküli szabadság, az öröm, a boldogság szimbólumáról, akárcsak a kék színről, ami a szabadság színe. A szobor tetején téglalapként az ablak jelképe látható, ezt reményablaknak hívja.

A szobor már Hernádkakon van, és hamarosan bárki megtekintheti.

(A borítóképen: A szobor itt még Drozsnyik István kertjében)