„Aha, ez egy új bemutató a színházban!”

Beválogatta a zsűri a XXII. Országos Tervezőgrafikai Biennáléra a Miskolci Nemzeti Színház idei évadának plakátterveit. Ezeket Kőfaragó Gyula készítette a teátrum számára.

Tetszett az ötlet

Merész, az eddigi miskolci színházi plakátok képi világától merőben eltérő munkákról van szó: emberi arcok helyett az oldalt kitöltő színek és egy-egy felnagyított betű teremtette hangulat ajánlja az előadást.

Már a tervek születése sem nevezhető mindennapinak. Erről így mesélt az Északnak az elismert grafikus:

– Tavasszal, a koronavírus-járvány miatti elzártság idején, amikor nem lehetett tudni, mit hoz a jövő, a következő miskolci évadra gondoltam. Már két éve dolgoztam a színháznak, és bár nem volt rá felkérésem, de nekiültem, és egy hétvége alatt elkészültek a plakáttervek. Addig egyszerűsítettem, míg a végén oda jutottam, hogy egyetlen betűvel, annak a hangulatával és stílusával, valamint a színekkel jelenítsünk meg egy-egy darabot. Azt mondtam magamnak: nem küldöm el e-mailben, hanem személyesen viszem Miskolcra a vezetőségnek megmutatni. Láttam az arcukon, hogy tetszik nekik az ötlet. Az, hogy ez: innovatív. A félelmem azt volt, hogy a közönségnek tetszik-e majd. De azt mondják, hogy tetszik az embereknek, sokkal többet gondolnak bele.

Kőfaragó Gyula felvetette: a plakátnak nem az a feladata, hogy elmesélje az egész darabot, ez a rendező és a társulat dolga a színházban. De szükség van rá, hogy valamilyen formában kapcsolódjon hozzá, hogy valamilyen érzetet keltsen a művel kapcsolatban.

– Ha a miskolci utcán sétálva valaki meglát a hirdetőoszlopon egy hatalmas W-betűt, talán odakapja a fejét, és ráébred: „aha, ez egy új bemutató a színházban!” – egy plakát annál többet nem is tud elérni, mint hogy felhívja a figyelmet – ez a grafikus munkáját irányító elv.

A példaként szóba hozott „W” egyébként a Linda Vista című előadás plakátján látható, a széteső betű arra utalhat, hogy a főszereplő, Wheeler kénytelen újra összerakni az életét.

Hogyan tovább? Ezzel a kérdéssel kapcsolatban megjegyeztük: szép gesztus, a tipográfia erejében bízó, ősi és mégis modern megoldás, hogy egyetlen betűképre is hatalmas feladatot bízhat az alkotó.

Kőfaragó Gyula elmondta: gondolkodik a folytatáson, ha lesz folytatás – más ötletet szeretne kitalálni.

(A borítóképen: Rábízva egy töredezett betűre: a W a Linda Vista-előadást ajánlja)