versíró nagymama

2019.10.26. 19:30

A versekben lel vigaszt

A 83 éves Erzsébetnek már vagy 150 verse van, nekünk az őszről írt.

Hegyi Erika

Buchala Istvánné a sok verset tartalmazó dossziéval

Fotó: Bujdos Tibor

Kedves, őszi verset küldött szerkesztőségünknek nemrég az Encsen élő, 83 éves Buchala Istvánné Erzsébet. A napokban meglátogattuk őt, hogy megtudjuk, a versíráson kívül mivel tölti nyugdíjas napjait. Kiderült, Erzsébet modern nagymamának számít, mert szinte egész napja a számítógép előtt telik. Internetezik, használja a Messengert, a közösségi oldalt, és a verseit is egy internetes közösséggel osztja meg. Verse pedig van bőven, immár 150.

Csoport a neten

– A neten találtam rá a NÍVÓ-­körre – meséli Erzsébet. – Ide elsőként egy-két verset kellett beküldeni, azt megfelelőnek találták, így lehettem tagja a csoportnak. Itt ülök egész nap egyedül, járkálni már nem nagyon tudok, hát mit csináljak? Keresztrejtvényt fejtek, mert az agyat tornáztatni kell, és verseket írok. Reggel elmegy a fiam és a felesége dolgozni, a gyerekek iskolába, óvodába, ha szép idő van, mint most is, kiülök egy kicsit a ház elé. Sokat gondolok a férjemre, aki hat éve halt meg. Nem tudom elengedni – sóhajtja borúsan Erzsébet.

Elmeséli, hogy már az óvónőképzőben is írt verseket, sőt egy novellát is, amit felolvastak a március 15-ei ünnepségen.

– Kíváncsi voltam, hogy tudok-e még verset írni. Ezért kerestem meg az internetes közösséget, ahol dicsérő szavakat kapok. És ha felteszem egy-egy versemet a közösségi oldalra, azonnal érkeznek a lájkok. A tegnapi versemet Emlékezés címmel a férjemhez írtam, aki most lenne 86 éves. Akkor költöztem ide a fiamhoz, amikor ő meghalt. Tornyosnémetiben laktunk egyébként egész életünkben. Én óvónőként dolgoztam, a férjem Miskolcon a Lenin Kohászati Művekben három műszakban, majd hazajött, és a téeszben vállalt munkát. Mindent kipróbált, legutóbb a háztáji termesztést vezette. Szerették őt, mert jól tudott az emberekkel bánni – sorolja Erzsébet.

Kastélyból óvoda

Azt is elmeséli, hogy a ’60-as években Tornyosnémetiben ő indította be az óvodát. Megkapta a lepusztult kastély épületét, amiből neki kellett gyermekintézményt varázsolnia. Sorra látogatta a gyermekes családokat, hogy hozzák óvodába a kicsiket. És lett is eredménye. A 15 fős intézménybe folyamatosan 25 gyerek járt. Van olyan egykori óvodása, aki Amerikában él, de ha hazajön, mindig meglátogatja egykori óvó nénijét.

Álljon itt egy kis idézet a lapunknak küldött őszi verséből: „Nincs igazad fekete holló/nem olyan félelmes a világ,/ tavaszt hirdetve kinyílik majd/ meglásd az a kis hóvirág.”

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a boon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában