A húszas évek Tündérszépe volt Simon Böske

Simon Erzsébet a Balaton festői szépségű kisvárosában, Keszthelyen született a járási főorvos, dr. Simon Sándor gyermekeként. A gyerekkorától Böskének becézett lány jól tanult, kiválóan zongorázott, és a sportban is jeleskedett. A gyönyörű lányt 1925-ben, 16 éves korában a barátnői rávették, induljon a Színházi Élet című lap által szervezett Keszthelyi Korzó Szépe versenyen, melyet az olvasók szavazatának többségével megnyert, így elindulhatott Siófokon a Balaton Tündére címért, ahol a különböző városokból származó „korzószépek” mérették össze magukat. Itt ugyancsak első helyezett lett. 

Megnyerte az első Miss Magyarországot 

1929. január 6-án Budapesten a Színházi Élet, Erzsébet körúti szerkesztőségében rendezték az első hazai megmérettetést, ahova a Balaton-parti lány is benevezett. A rendezők három nevezési feltételt szabtak: a tizenhat életév betöltését, továbbá egy-egy portré és egész alakos fotó beküldését. A győzelmet szintén az ekkor már tizenkilenc éves zalai lány Simon Böske szerezte meg. A lány szőke hajával, piciny szájával, nagy és kék szemével, nyúlánk, őzikealkatával tökéletesen megfelelt a korszak női ideáljának.

Úton a világhírnév felé 

Böske még ugyanabban az évben elutazott Párizsba, ahol február 7-én megválasztották Európa szépének, így ő lett Miss Európa. A korabeli lapok közlése szerint százezres tömeg és a Rákóczi-indulóval melegítő, népes rezesbanda várta a Keleti pályaudvaron, a márciusban hazaérkező lányt. Oly sokan voltak, hogy a rendőrséget is ki kellett vezényelni. A vonat érkezésekor már kordonokat is felállítottak, csak a lovasrendőrök tudták megfékezni az ujjongó embereket. Győzelmi mámor fogadta Budapesten: minden rádió az ő nevét harsogta. 

Bár úgy tervezték, hogy Böske Miss Európaként részt vesz az Amerikában megrendezendő Miss Universe versenyen, erre nem került sor. Európai és amerikai filmajánlatot kapott, egy francia selyemgyár mintát kívánt róla elnevezni, az egész világ a lába előtt hevert. A lány azonban nem kívánt élni a felkínált filmes és egyéb lehetőségekkel, kilépett a szépségiparból és hamarosan férjhez ment Brammer Pál budapesti textil-nagykereskedő, posztógyároshoz.

Milyen volt a korszak nőideálja?

Ebben az időszakban jelent meg az úgynevezett „modern nő”, ami alapjaiban változtatta meg a női szerepeket és a nőkről alkotott képet. Ez a nő már bubifrizurát hordott, cigarettázott, a szoknyája nem ért bokáig, alakja nádszálkarcsú volt, sportolt, teniszezett, autót is vezethetett. A húszas-harmincas években a hölgyek számtalan szórakozási formát és szabadidős tevékenységet folytattak. Az egyik legnépszerűbb elfoglaltságuk a korzón való séta volt, ahol megmutathatták magukat a nagyközönségnek. A századfordulótól kezdve több orvos is figyelmeztetett a fűző egészséget károsító hatására, és a háború után egyre több nő hagyta el a fűzőt. 

A 20-as évek már a merészen kivillanó bokák, az egyre rövidülő szoknyák, a testmozgás és fogyókúra évtizede lett tehát. A fűző eltűnésével ugyanis a női test megmutatkozott a maga teljes valójában. Az új szépségideál a karcsú, magas nő lett, aki rendszeresen sportol, diétázik, vigyáz az alakjára. Az elvárt ideális testsúly 160 cm-es magasságra vetítve 1929-ban 60kg volt. A kihúzott szemöldök, a púderezett arc, a rúzsos száj, lakkozott köröm viszont nagyon lassan terjedt itthon, ugyanis a sminkelt arc még sokáig a romlottságot jelképezte. Tisztességes úriasszony nem rúzsozott tehát és nem festette a körmét még jó ideig.