Hiszen ide köt minden. Még a jelképeink is

Meddig él a hírlapi fotó? Képet ad a kezünkbe valamiről, ami megtörtént, volt, de már nincs, elúszott az időben. Nem olyan ez, mint a hőskorban, amikor még nagyjából az öröklétnek készültek a felvételek, a kamerát merev arccal figyelő, ünneplőbe öltözött emberekről, akiknek az alakját nemzedékeken át őrizte a sárguló-elkoszló emulzió. Ünneppé tette az ünnepet, ahogyan kézről kézre jártak a régi fotók, és az ember nemcsak azt érezhette, hogy létezik, de azt is, hogy tartozik valahova.Az emlékezés a közös rész, amíg van kire és van miért emlékezni. És van, aki emlékezik. Hát hogyne volna – itt vannak velünk a szereplők ezeken a képeken. Köztünk vannak. Köztük vagyunk. Gáspár Tibor A csárdáskirálynőből: halljuk a hangját, meg sem kell szólalnia, előttünk a következő mozdulat, és az azt követő. Megvannak a gyerekhangok is, a szívre szorított tenyér nyomása, az „esküszünk, esküszünk”, visszaad ez valamit saját egykori érzéseinkből, az őszinteséghez létezőként tapadó hitünkből. A tiszta szívvel átélt ünnepből. Vajda János nem a nyilvánvaló érzelmeket rögzíti, amikor a való életből merít – létezik ennél messzebbre tekintő, letisztultabb fotográfia, amivel megnyitja az elmét. Alkalmi nőkoszorú a miskolci lányok körül, és belesajdul a szív a maradandóság és múlandóság találkozásába – az öntvénynek nem kell megküzdenie az idő múlásával, miként az embernek. Több ez, mint meglátni a jelképet bármiben – ez teremtés, a kamera és a pillanat által. Felfedezni pedig a mi dolgunk – a derűjét a végesség határai között, a halandóság szomorúságát, vagy szépségét, hogy egyszer vége lesz ennek is, de addig is élni gyönyörű lehetőségünk.A bizonytalan „leszünk” helyett a biztos „vagyunk” számít: a nap ragyogása Jézus feje fölött. Az ember nyomot hagy, bármit csinál - kereszttel, falfirkával. „Mi így élünk” – az unásig ismert feliratot idézi a fotó az avasi kilátóról, és persze, így éltünk, ha lírázva is, kijelentő mondatokkal. És a fotós odakínálja a felújított épülettestet: ilyen lett, mint a kilövésre váró űrhajó a város felett, ahonnan nem mentünk el, hiszen ide köt minden. A jelképeink is.