Megint sokan az utakon!

Jaj, de örülök, hogy elkezdődött az iskola, és minden szülő autóval viszi gyermekét reggelente, hogy még a gyalogosok életét is megnehezítsék! Még szerencse, hogy közel lakom a munkahelyemhez, lábbusszal is könnyedén elérni. De míg odaérek, morgok a közlekedési kultúránkon, mert ijesztgetnek a dudák hangjával. Néha egy-egy nénikét sajnálok, aki lassabban jár a zebrán, vagy azokat az autósokat, akik nem rendelkeznek nagy rutinnal, egyszerűen azért, mert kevésbé tehetségesek ehhez a feladathoz. Ők aztán foghatják a fejüket reggelente, ha késésben vannak, hiszen képesek forgalmi dugót okozni. Mint én ma, mikor elbambultam nagy morgásom közben, és elfelejtettem befordulni a célutcába. "Jól van, na, megyek már!" – gondoltam. Hogy mennyire nincs türelmük az embereknek! Inkább morognak, ahelyett, hogy meditálnának rendszeresen. Persze ahhoz idő is kéne, én is tervezgetem egy jó ideje, hogy szánok időt a nyugalomra, ami ilyen helyzetekben majd kamatozik. De nekem miért is nincsen időm? – gondolkoztam el rajta, mikor hátulról megszólalt valaki: "Túlmentél, Nyanyszika, az iskolán."