Lesz-e hat év után kohász emlékmű az Újgyőri főtéren?

Hat éve már, hogy először írtunk arról, hogy emlékművet terveznek az Újgyőri főtérre. A Svédországban élő képzőművész, Kraitz Gusztáv művéről lenne szó, alapja egy három méter magas és tizenhat tonnás salaküst. Ebbe tervezik a világítást, amely kétóránként „bekapcsolna” esténként, olyan lenne, mintha tűz égne benne: a hajdanvolt kohászatnak, vasgyárnak állítana emléket. A köztéri alkotás hatalmas ötlet, amelyet még az időközbeni városvezetőváltás sem rendített meg, akárcsak az előző, a mostani is mellszéllességgel állt az ügy mellé.

 „Nincs Miskolcon olyan család, aki ne lenne érintett, biztos, hogy valamely családtagjuk vagy közeli ismerősük dolgozott annak idején a kohászatban. Ezért is fontos, hogy az utókor is emlékezzen arra az időszakra” – ezek voltak a városháza támogató szavai még 2017-ben. Úgy volt, hogy még ugyanabban az évben, novemberben átadják az alkotást.

Hatalmas üst

"Én a Második utcán születtem és nevelkedtem fel, így nekem sok emlékem van a Vasgyárról, ott dolgozott édesapám is. Ilyen emlék például az is, hogy éjszakánként vörösre festette az eget, amikor a salakot öntötték. Ennek állít emléket az alkotásom", így nyilatkozott maga az alkotó. Akkor arról is írtunk, hogy fele-fele arányban állja a városvezetés és a művész az emlékmű költségeit.
Látványterven is bemutattuk az elképzelést, amit az Újgyőri főtéren, a körforgalomnál terveztek felállítani. Bár a látványterven szinte csak egy kis cserépnek látszott, de valójában hatalmas üstről van szó, a belsejében lenne a világító szerkezet, ez kétóránként bekapcsolna (hajdanán is kétóránként öntötték a salakot), fokozatosan erősödne, majd elhalványulna a fény.

Teltek az évek

Aztán hosszú idő telt el, de nem készült el az emlékmű. Kiderült a megvalósítás nem is olyan egyszerű. A súlyos üst alá komoly alapozásra lenne szükség, meg kellett tervezni, hogy milyen mélyen legyenek a csövek, vezetékek, milyen vaslapokkal rögzítsék, szinteljék majd. Úgy tudjuk, kemény diónak bizonyult a világító szerkezet megvalósítása is. Az átadás új időpontjául 2020-at tűzték ki, hiszen abban az évben lett két és fél évszázados az 1770-ben indult miskolci-diósgyőri kohászat és acélgyártás. 
Aztán jött a covid és az újratervezés, hiszen a 97. életévébe lépett Kraitz Gusztáv nem tudott Miskolcra utazni. Végül az alkotó és Veres Pál polgármester személyes egyeztetése után tavaly októberben az körvonalazódott, hogy az idén május 11-én, azaz a város napján lehetne az emlékmű ünnepélyes átadása.

Türelmet kértek

Ám addig még sok a feladat, írtuk akkor. Az egyeztetés szerint a szobrász és svéd kollégái elkészítik, majd ideszállítják a műalkotás lényegi elemét, a fénytechnikát, a miskolci önkormányzat pedig alkalmassá teszi a terepet, előteremti a hiányzó pénzforrásokat, támogatókat von be. 
Több mint egy hónappal ezelőtt érdeklődtünk a miskolci városháza sajtó osztályán, hogy elkészül-e az emlékmű a városnapra, ám eddig választ nem kaptunk, illetve többször is türelemre intettek bennünket. Más forrásból úgy hallottuk, hogy sínen van az alkotás megvalósítása, azaz elkészülhet időre. Hogy pontosan hol tart az ügy, így nem derült ki, kíváncsian várjuk a részleteket.